Szervi vagy lelki probléma állhat mindezek mögött?

Utóbbi időben észrevettem, hogy az alap pulzusszámom magasabb, kb. 80-90 között van. Semmi más tünet nem volt, ám egyre többet előjön az a probléma, hogy a pulzusom nyugodt állapotban a 150-160-at üti, ami hát szerintem nem normális. A dobogást nem érzem, nincs nehéz légzés, nem fáj a szivem. Néha beleszúr vagy a környékére (2 borda között) ám ez hamar átmegy. Néha hányinger szerűség kap el, a nyálam ilyen esetben elég sűrű állagú lesz. Hányni végül sosem kell, és a gyors pulzus magától visszaáll a számomra alap 80 környékére.

Ám a közérzetem nagyon romlik emiatt, nem tudok koncentrálni, holott olyan tünet nincs ami észrevehető lenne, kivétel ezek alól az ijedtség. Vasárnap például F1-et néztem a TV-ben... Arra lettem figyelmes, hogy a szivem majd kiugrik a helyéről, és nem is tudtam magamnak megszámlálni mekkora sebességgel ver. Kimentem a friss levegőre, nagy levegőt venni, majd bementem, és lassan visszaállt. Közben ittam fél liter hideg vizet. Nem is mertem megmérni.

10 percig tartott ez a gyors szivverés. Mivel következménye, mellékhatása, más tünete nem volt, betudtam valami zavarnak. Azonban ma éjjel 1 óra 10 perckor arra kelek, hogy a pulzusom 150 környékén van, és nagyon rosszul vagyok. Azonnal szaladtam a fürdőszobába ahol levizeztem a fejem, és a mellkasom. Nem álmodtam előtte semmit, egyébként rémálmokra nem szokok felébredni.

Egy közeli (20km) városba járok középiskolába. Új az osztály összes tagja. Érdekes, hogy se a városban, se a suliban semmi panaszom nincs. Amint hazaérek, már az utcán görcsben áll a gyomrom, egyenletlenül veszem a levegőt. Mintha félnék... De csak a faluban és otthon.

Gépfüggő vagyok (bevallom) ha hazaérek 4kor akkor este 11ig gép előtt vagyok, ha hétvége vagy szünet van, akkor az egész napot a gép előtt töltöm. Itt érzem magam biztonságban. Ha olyan ember hiv ki, akit szeretek, elvagyok vele, és ki is megyek nincs semmi tünet, ám egyedül nem is akarok kimenni.

Nem tudom ennek okát, ám visszagondolva, az alapiskolában nagyon sokat csúfoltak, ami miatt kiskoromban nagyon sokat sirtam emiatt otthon, suliban szomorú voltam de a tanárok magasról tettek az egészre. Múltkor jött az a srác a buszon, aki mindig csúfolt... Ott is elkezdett... De már nem fáj, sőt... Agresszivitást hoz elő, és ütni tudnék. A lelkem teljesen kinyirta az alapiskolán. Utálom őt teljesen, és egyszer kifogja húzni a gyufát, és azthiszem nem fog jól elsülni, ha én beverem az arcát. Nem akarom őt bántani fizikailag, de egyszerűen már ha rá gondolok, görcsölök, szétt tudnám magam vágni, idegbeteg leszek...

Szerintetek ez a pulzus összefügg a lelki életemmel? Vagy szervi gond állhat a háttérben?