Utálok iskolába járni. Hogy bírjak ki még 3 évet? Mit tegyek?

Az a helyzet hogy én mindig is olyan voltam aki szeret tanulni, olvasni, egyedül lenni. Jó tanuló vagyok tavalyi év végén 4.8-as átlagom volt. Gimnáziumba járok. De nagyon nem szeretem ezt sulit. Hogy miért, hát ennek sok oka van. A színvonal, a tanárok, és az osztályunk. Úgy gondolom, hogy bár nagyon magas a heti óraszámunk keveset tanulunk. Például a tavalyi év szerintem körülbelül semmi volt. Van például heti 5 tesink ( tudom hogy most mindenhol lennie kell, törvény) 2 énekünk, 2 osztályfőnökink, de csak 2 biológiánk van. Mindenki azt mondja hogy ilyenkor már el kell kezdeni alapozni a jövőnket...hogy milyen irányba szeretnénk továbbtanulni. Én ezt már nagyon régen eldöntöttem, tudom mit szeretnék csinálni. Komolyan gondolom. Tudom mi érdekel, milyen egyetemet szeretnék, és mit hogyan. Érettségit szeretnék biológiából, németből, emeltet angolból és történelemből. Folyamatosan készülök rá, tanulok gyakorlok. De mégis úgy érzem ez nem elég. Mert a suliban annyi, hogy a tanár flegma, nem törődöm, nem érdekeltek stílusban leadja az anyagot, mi készítünk jegyzetet és aztán otthon megtanuljuk. Már aki. Nagyon kevesen vagyunk az osztályban akik tényleg akarnak valamit Kb. 3 fő. Az osztálytársaimmal nem tudok beszélgetni, egyszerűen nem lehet. Mert az hogy a lányok kémia óra kellős közepén festegetik magukat (közben persze végig dumálnak, a fiúk szintén) és arról megy a vita állandóan, hogy ki csalt meg kit, meg stb. Abból én nem kérek. Tavaly azt hittem velem van a baj, hogy én vagyok túl antiszociális, az én hibám, hogy nem találom a közös hangot senkivel, de rájöttem hogy nem, mert más korosztályból való lányokkal, fiúkkal nagyon jól kijövök,ismerkedek. A legjobb barátnőm 4 évvel idősebb mint én. És jobban is érzem magam idősebbek, felnőttek társaságában. És most hogy véget ért a nyár, és előttem az egész sulis év nem tudom mit csináljak. Egyre nehezebben birom elviselni ezt az egészet. Két napja járunk suliba, de máris csak az ősziszünetre tudok gondolni, hogy milyen jó lesz itthon, csendben, egyedül. Szeretek tanulni, de előbb utóbb ebbe bele fogok fáradni, és félek hogy feladom. Pedig nem akarom. Tényleg, de mit tegyek? (másik suli kizárva, mivel ez az egyetlen a közelben)