Tényleg orvosi eset lennék?

Kiskorom óta pánikbeteg vagyok, mindig titkoltam. Most (16 éves koromra) eljutottam oda, hogy már nem tudtam tovább, annyira rossz lett a helyzet. Tudom, hogy a pánikbetegség orvosi dolog önmagában is, de a szüleim szerint ideggyógyász kell Nekem, mert kiskoromban volt egy időszak, amikor forgattam a szemem, ez ilyen berögzült dolog volt Nálam és tudatosan kellett "leszoknom" Róla, de aztán sikerült. Viszont az még most is tart, hogy a rosszullétek alatt nagyon remegek, "rángatom" a fejem, rágom a körmöm meg ilyesmi. Valóban magától jönnek ezek, de azért, ha tudatosan odafigyelek ezekkel le tudok állni csak akkor nagyon nehéz. Erre valóban nem elég a pszichológus? Pszichiátrián már voltam, ott is látták ezeket a dolgokat, de ott azt mondták, hogy ez nem pszichiátriai eset, a gyógyszert se látják szükségesnek (mondtam is, hogy ha nem muszáj nem szeretnék szedni), elég lesz a pszichológus és azóta azon kattognak a szüleim, hogy akkor menjünk az ideggyógyászhoz. Tavaly nem jártam suliba emiatt, de már járok külön tanárokhoz, hogy a nyáron behozzam az egész éves anyagot és nagyon belehúztam, persze nehéz, de próbálok már nem a bajommal foglalkozni, hanem normálisan élni.