Indokolt az, ha valaki X, vagy dongalábra hivatkozva nem mozog?

A 22 éves barátomnak azt hiszem X lába van, kiskora óta, ezt szokták mondani, bár néha a dongalábat is emlegetik. Szóval most nem tudom biztosan, hogy melyik. Van egy ortopéd cipője, amin 5mm es magasítás van. Főleg szülei mondják, meg ő is néha, hogy-e miatt nem igazán tud gyalogolni. Meg hamar elfárad a lába, de fájni nem szokott neki.

Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy azt mesélte, kisgyerekként az óvodában ő általában nem rohangált kint a többi gyerekkel, hanem aludt (ezért "jó gyerek volt" szokták mondani). Aztán az iskolában felmentették testnevelés alól, mert bénácska volt, kevésbé bírt mint a többiek. Itt megjegyezném, hogy én is lehettem volna felmentett, mert csípőficammal születtem, és mindig bénább voltam a többieknél. És én se nagyon bírtam futni. De a szüleim nem akarták, mert azt mondták, kell hogy mozogjak, és nem jó, ha ezt kiveszik az életemből. Én ma is mozgékony vagyok, és akár 20km-t is le tudok gyalogolni.

A leírtak miatt gondolom, hogy mivel a barátom egész életében nem mozgott, lehet hogy azért nem bírja.

Mióta együtt vagyunk, már szokta egy kicsit a sétát, mert előtte 20 perc után már nyafogott, hogy de elfáradt, de sokat mentünk, ma meg már egy órákat is bír velem sétálni.

De a szülei nagyon féltik, és óvják mindentől. A múltkor ő találta ki, hogy menjünk ki a kertjükhöz. Ami kicsit messzebb volt olyan 2-3km-re.Majd vissza mentünk. Itt már több mint 1,5 órát-t mentünk, és nem mondta, hogy hűde rossz volt neki, bár elfáradt. De mikor a szülei megtudták, azt mondták, hogy nem vagyunk normálisak, hogy ennyit mentünk, meg minek csinálunk ilyeneket. Ennek hatására később azt mondta, hogy többet nem fog ilyet csinálni.

De közbe azért lenne jó ha mozogna, mert kicsit túlsúlyos, és magas a vérnyomása. 140 az értéke, gyógyszerrel, bár nem az orvos által felírtat nem szedi, hanem valami gyógynövényeset. De néha, mielőtt ezt szedte, volt hogy felment neki 170-re is. Az orvos szerint is közrejátszik ebben mozgásszegény életmódja is.

Én egy kicsit próbálom szokatni, de nem tudom, hogy meddig mehetek el. Bár egy orvost is megkérdeztetem, és ő azt mondta, hogy az x-láb nem olyan nagy probléma.

Én szoktam túrázgatni a családdal, ami 6 10 vagy akár 16 km is lehet. És nem egyenletes terepen, hanem erdőben, meg itt-ott vannak benne meredekebb szakaszok is. A barátom, érdeklődik, azt mondta szívesen eljönne velem. Kíváncsi milyen a mi szabadabb életünk, mert náluk elég szigorúság van, még a palacsintát is késsel villával eszik meg, sok ilyesmi.

Tudom, hogy fokozatosan kell hozzászokni, nem lehet rögtön, nagyon megterhelni. De nem tudom, hogy mennyit mehet. Hogy az x-lábnak nem rossz-e már a hosszabb táv. Nehezebb terep. Félek attól is, hogy felelőtlenül megyünk, aztán rosszabb lesz a lába, vagy valami baja lesz. De azt se tudom, hogy ha pl. mondja, hogy jaj de rossz a lába, akkor tényleg ne csináljuk tovább, vagy csak úgy fáradt el mint mindenki más, mert hosszabb távon már mindenki elfárad. Mert pl. a múltokor is azt, mondta, hogy most nagyon beteg, aztán kiderült, hogy nagyon beteg mikor megfázott, de még láza se volt. CSak köhögött, és fújta az orrát, de még a torka se fájt.

Meg nem tudom, hogy hogy lehetne kikerülni a szüleit, hogy ne ijesztgessék, mielőtt elmegyünk, hogy jajj te ne menjál, mert ez meg az. Mert állandóan azt szokták, hogy jajj ha elkap az eső eláztok, és úgy meg lehet fázni, hogy bele is lehet halni. Náluk pl. sose sétálunk, nagyobbat, mert akkor akadékoskodnak, de mikor nálunk van csak akkor tudunk jobban mozogni. De ez 2 hetente van, ő pedig otthon lakik, és akkor mindenhová hordják a szülei, meg nem nagyon engedik mozogni, így nehéz, hogy hozzászokjon.

Várom olyanoknak a tapasztalatát is, akiknek vagy maguknak x lábuk van, vagy családba. Írjátok akkor oda légyszi, hogy nekem x-lábam van, és így meg így vagyok vele. Vagy ennek meg ennek x- lába van, és így csinálja.

Nektek mi a véleményetek?