Szorongok a suliban. Mitől? (többi lent)

Tudatosítanod kéne, hogy mitől félsz, mert így valóban kissé reménytelennek hat a hadakozásod, ha azt sem tudod min alapul ez az egész. De ezt azért 8.osként egyedül megcsinálni nagyon nehéz. Még egy felnőtt embernek se menne egykönnyen. Ezért szokták ajánlani a családot vagy a barátokat mint támogató háttér, akikkel beszélgethetsz ezekről a dolgokról, illetve a szakembereket (pszichológus) akiknek nálad jóval több tudásuk és tapasztalatuk van ilyen téren, így a helyes irányba terelhetnek. Szóval a lehető legokosabb volt a szüleidtől, hogy szakemberhez vittek. A helyzet viszont az, hogy nem mindegyik jó. Sőt, tovább megyek, amelyik szakember neked jó, másnak lehet, hogy nem az. Nagyon fontos, hogy olyanhoz jársz, akiben tudsz bízni és akinél úgy érzed hogy van értelme annak, hogy ott vagy. Szóval csak gondolkodj el ezen. Talán érdemes még egy esélyt adni neki... De ez a te döntésed, én erről nem ítélkezem.

Én nekem is voltak szorongás miatt problémáim a suliban. Azt tudom mondani, hogy ha beszélsz róla és megértő fülekre találsz akkor könnyebb. Érdemes elgondolkoznod, hogy mi történhetett elsőben, vagy második elején, ami kiválthatta, hogy ilyen mértékben szorongj. Ha rosszul vagy, érdemes megpróbálni tudatosítani magadban, hogy valójában nem vagy rosszul, ezt csak te generálod. Ha lefoglalod magad valamivel és nem gondolsz rá, enyhül. Én például volt hogy egész tanítási napokat olvastam végig, csak azért, mert ez segített elvonulni abból a világból, ami feszültté tett. De jó például a zene hallgatás, vagy a barátokkal való dumálás is. Esetleg a tanulás, ha az a típus vagy, aki nyugodtabb lesz attól hogy még egyszer átismétli. Mert ugye van aki ettől csak jobban rápörög a dologra. Érdemes elgondolkoznod azon is, hogy miből származik a maximalizmusosod? Mit kompenzálsz? Miért annyira fontos, hogy jó legyél és hogy mások véletlenül se lássák amikor hibázol? Mi történne, ha nem lennél tökéletes? Mármint azon túl hogy ez érzelmileg azt a hatást kelti benned, hogy összedől a világ. Valójában mi történne?

Még egy utolsó kérdés: Milyenek a tanáraid és az osztályod? Azt mondtad, hogy rosszul vagy meg minden, de igazából nem írtál arról, hogy milyen a kapcsolatod velük.

Mi volna, ha megpróbálnál ismerkedni a tanárokkal? :) Mármint órán kívül. Azokkal, akiknek mondjuk a tantárgya érdekel. Odamész hozzájuk és kérdéseket teszel fel nekik. Az a tapasztalatom hogy nagyon sok diáknak a tanár egy ilyen elérhetetlen hatalmi pozícióban lévő személy, aki mindig fölöttük áll, akkor is ha a diáknak volna igaza, és így a fejükben ők szinte mondhatni nem is emberek. Nekem mindig jó volt a kapcsolatom a tanárokkal, tudom hogy a való életben teljesen mások tudnak lenni, mint az órán, és tudom, hogy nem többek nálam, mint ember, csak tiszteletet érdemelnek, ha többet tudnak. (és általában többet tudnak)

Esetleg nem volt olyan konfliktusod elsősként vagy másodikosként, ahol egy tanár volt a másik fél és neked nagyon rosszul eset? Akármi. Megaláztak, nem adtak igazat neked, nem hittek neked, vagy akár egy felelés ami mély nyomot hagyott benned?

Ha most vagy nyolcadikos, akkor jövőre új suli, vagy nem 4osztályos gimit választottál? Mert ha új suli, akkor érdemes belegondolni, hogy vajon egy teljesen új közegben, új tanárokkal is ugyanezt éreznéd-e, vagy a mostaniakhoz kötődik valami, amitől ennyire szorongsz?