Mekkora gáz, hogy huszonévesen az alkohol megoldásnak látszik?

Nagyvonalakban: 22, egyedül él, nagy felelősség a munkában, szar a kapcsolat a családdal, nem igazán vannak barátaim, komoly barátnőt dobtam egy plátói szerelemért, ami azóta is nyomaszt + nyomaszt még megannyi szarság, amit elkövettem: legyen az törvénytelenség, vagy egyszerűen gonoszság mások ellen.

Nem tartom magam rossz embernek, egyszerűen leszaladtam a jó útról. Szeretném, hogy szeressenek, hogy valakinek fontos legyek, hogy úgy szeressen valaki, ahogy én vagyok képes erre. Tűzbe mennék azokért, akik fontosak, de nem érzek viszonzást, senkitől. Napi szinten iszok, nem részegedek le, de csak ez lazít el. Próbálkoztam sok mindennel... kutya, sport, zene, autózás, lógás a haverokkal, de a pia maradt a végére. Magányos vagyok, amitől szenvedek, de sokszor meg pont erre vágyom. Az egyedüllétre...

Nem látom a dolog végét... lesz, ami kiránt ebből, sodródjak nyugodtan, vagy kéne tennem valamit?