Mit lehet ez ellen tenni, vagy mikor lesz már vége ennek?

14 éves lány vagyok és szerintem komoly bajaim vannak. a hét minden napján szörnyű a hangulatom, esetleg havonta 1-2x valami miatt jól érzem magam, amin meglepődöm de kb. 2perc alatt fel lehet idegesíteni, akkor oda az egész. először arra gondoltam, hogy ebben a korban ez normális, de az osztálytársaimon nem nagyon tapasztaltam ezeket. nagyon könnyen, szinte bármi apró hülyeséggel fel lehet idegesíteni. pl ugye idén felvételizem(emiatt is nagy rajtam a stressz, rengeteget tanulok) és anyával vettünk gyakorlófeladatokat tartalmazó könyvet, megjegyezte, hogy jé ebben olyanok vannak amik felvételi jellegűek. nem tudom miért de ideges lettem, nagyon bunkón és lenézően válaszoltam valamit. a legkisebb dolgokon is tudok sírni, bármikor amikor rámjön. aztán az evés. kb augusztus vége óta elkezdtem egészségesen enni, 177-8cm voltam és 70-75kg nem tudom pontosan. most ugyanezzel a magassággal 63kg vagyok, de már utálok enni. még mindig kövérnek látom magam, utálom látni, hogy a szép lányok a burger kingben zabálnak és mégis, hogy néznek ki. utálom, hogy anya süt/főz valamit ami mondjuk emlékeztet az ovis koromra és el tudom magam sírni rajta, hogy nem eszek ebből mert most is kövér vagyok. nem az van, hogy nem merek "bűnözni" mert bűntudatom lesz. nem is tudok, nem tudom rávenni magam, hogy megegyem. elég hülyén hangzik, de így van. mondhatja nekem bárki, hogy egy nap alatt nem lehet meghízni/semmi baj nem lesz ettől, egyszerűen valami belső késztetés miatt nem megy. nem volt még olyan, hogy megettem pl egy-két szelet sütit és utána sírtam a bűntudattól. attól sírtam, hogy nem eszek ilyet, de nem is tudtam rávenni magam arra, hogy egyek. mindig ez van, pedig tudom, hogy most is szeretem azokat a kajákat, de nem tudok enni. utálom a hétvégéket mert akkor anya látja mennyit eszem, ennem kell. azt mondta vékony vagyok de abszolút körte alakom van, szóval alulról nagyon nem vagyok az. a suliban nem muszáj ennem, úgyse veszi észre senki, de itthon utálom, hogy igen. szeptemberben jött meg utoljára. teljesen egyedül érzem magam de nem mindig a kaja miatt vagyok rosszul. a múltkor megláttam youtubeon egy szerelmespár videóját, elsírtam magam, hogy engem sosem fog senki így szeretni. tudom, még fiatal vagyok, de nem ez a lényeg. vagy facebookon láttam, hogy egy lány ismerősöm a legjobb barátnőjével kitett egy képet, akkor az jött rám, hogy sosem lesz ilyen barátom..

köszönöm, ha végig olvastad, de nagyon kérlek, hogy a bunkó "kihullik a hajad, a bordáid kilátszanak, nem lehet majd gyereked" válaszokat mellőzd. utánaolvastam a témának, tisztában vagyok ezekkel. nem kioktatást szeretnék, hanem valami hasznos tanácsot. köszönöm előre is.