Ez normális dolog?

Az

utóbbi fél évben elég furán viselkedem. Például meglátok egy kisbabát,

elkezdek nevetni és sírni egyszerre, hogy milyen aranyos, meg milyen

pici. Múltkor néztük a Terminátort, és amikor beleengedték a forró

lávába, akkor elkezdtem zokogni, hogy szegény, meghalt, és ezzel voltam

vagy egy óráig el. Vagy mikor meglátok egy kis elsös-másodikos

kisgyereket, akkor elbambulok, nézem, és meg se hallom, ha beszélnek

hozzám. Ha egy fiú meg egy lány kézenfogva megy az utcán, és meglátom

öket, rögtön arra gondolok, hogy de jó nekik, rámtör, hogy görcsösen

szeretnék valakihez tartozni. Egyszer csak leülök, nézek a semmibe, és

minden átmenet nélkül elkezdek röhögni valami hülyeségen, általában

olyanon, hogy szájharmonika, cintányér, stb.

Most ez akkor mi? Mi bajom lehet? Ezelött sosem voltam ilyen... :/