Pánikbeteg vagyok?

Nekem az segített, mikor elfogadtam,a nagyanyám régi bölcsességét:"Ha jön a baz.meg, bújhatsz a kutya likába is, úgyis utolér".

Gondolj a valóban súlyos betegekre,például rákosokra, mennyi bátorsággal küzdenek a betegséggel, te meg egészségen a semmitől pánikolsz?

Persze hogy történhet veled valami, de azon kívül, hogy józanul élsz és vigyázol magadra, mást ez ellen nem tehetsz.Ha folyton ezen fogsz rugózni, csak megnöveled az esélyeid a bajra, mert kikezdi a stressz a szervezeted.

Hát én évek óta pánik beteg vagyok, de azt mondanám, hogy a tüneteid nem csak a pánikra hajaznak hanem alapból valami idegi-lelki problémára.

Én mindenképp javaslom neked, hogy menj el az orvoshoz akkor is ha nehezedre esik mert ez magától nem oldódik meg! Ez kezelés híján csak rosszabb lesz és nem kell megvárni a végkifejletet.

Amikor nálam kitört ez az egész én elvesztettem az egyensúly érzékemet, olyan volt, mintha hintaszékbe ültem volna, lezsibbadt a tarkóm olyan érzésem volt, mintha valaki belemarkolt volna a hajamba és lehúzott volna. Az instabilitás miatt. Furcsa félelem és hatalmas fizikai fáradságot és legyengülést éreztem hányingerrel megspékelve. Remegtem, mint a kocsonya. Alig kaptam levegőt. Rettenetes volt.

Szóval ne vedd félvállról. Magadon is sokat segítesz azzal, ha nem veszel mindent a lelkedre, hidd el a dolgok nagy része nem is olyan fontos, mint amilyennek látszik. Szemléletváltás kell, némi önszuggesztió és fontos a humorérzék megtartása. Anélkül én már rég a temetőben lennék. Akár milyen nehéz és morbid mindig tudni kell nevetni magadon és leegyszerűsíteni a dolgokat. Nem kell komplikálni. Miután a problémáid jelentős részéért te vagy a felelős hát rajtad áll, hogy visszájára fordítsd a dolgokat. Nem olyan nehéz hidd el. Sok minden tőled függ a saját kezedben vagy és bíznod kell magadban.

Ha folyton beképzelsz magadnak valamit az hipochondriának hívják. Az is egy pszichés betegség.

Mellesleg megjegyezném, hogy a pszichiáterekhez nem csak az őrültek mennek, sőt ők nem is mennek hanem viszik és nem ambulánsra hanem egy rácsos ablakúba.

A pszicho dokihoz az olyan normális emberek mennek, akiknek az életükben olyan probléma merült fel, amin nem tudnak felülkerekedni. A doki dolga, hogy leásson a probléma forrásához és rávezessen téged a gyógyulás útjára. Ezt nem kell szégyellni hidd el sokkal több ember jár hozzájuk, mint hinnéd.

Volt olyan kollégám, aki nem volt ugyan beteg de egy évben párszor mindig elment, hogy jól kiadja magából a felgyülemlett dolgokat és kibeszélje mit, és hogyan kellett volna csinálnia, hogy bizonyos dolgok jobban végződjenek, hogyan álljon hozzá legközelebb bizonyos dolgokhoz. És ez neki segített.

Én is csak javasolni tudom, hogy még az elején rendezd le, amíg könnyebb mert utána nagyon rossz lesz. Néhány pánik rohamtól az ember nem lesz automatice pánikbeteg lehet, hogy te sem vagy az csak épp közelítesz hozzá. Jó lenne nem megérkezni!