Kérlek adnátok tanácsot?

már hetek óta elképesztően feszült vagyok, akivel éppen beszélgetek azzal szemben szinte erőszakkal kell visszafognom magam hogy ne üssem meg, bárki is legyen az illető. Gyűlöletet érzek szinte mindenki iránt. Egyedül akarok lenni de nem hagynak, mert eddig mindig én voltam akihez fordult mindenki szinte a suliban lelki tanácsért. A szerelmemért ˝feláldoztam˝ magam, hogy megváltozzon és a jó irányba menjen tovább de mint ahogy ezzel tisztában voltam az lett az eredménye hogy nemakar többet beszélni velem. Tobbet ért nekem a saját életemnel is. Bármit megtennék érte. Akik ismernek erősnek hisznek. Sokmindenen átestem, még kiskoromban is. Tegnap nembírtam tovább és véget akartam vetni az életemnek. Reggel bevettem 12 db frontint de nemhatott. Le akartam ugrani a 10ről de hivott apám és kérdezte hol vagyok. Nem mondtam meg, letettem. Rá egy perce hívott egy ismeretlen szám. A rendőrség volt. Letettem mert tudtam hogy be akarnak mérni. Viszont késő volt mert már láttam a jérőrkocsit. Lmentem a tetőröl és elmentem onnan. Felhívtam a szűleimet hogy szedjék le rólam a rendőröket és hazamegyek. K**va ideges voltam és tudtam hogy nemfogom tudni örökre visszafogni magam. A szüleimmel előtte mindig udvarias, normális voltam. Most üvöltöttem szidtam őket, mindenkit. A barátaimmal összevesztem, verekedtem. Aztán a szüleim kórházba vittek mert csak igy egyeztek bele a rendőrök hogy elengednek. Azt mondták megvizsgálnak és mehetek. A kórházban viszont ittartottak pedig semmi bajom nemvot. Hzudott nekem mindenki. Hiheetlenül dühös vagyok, rombolni, zúzni van kedvem mindent, mindenkit! Mit csináljak? Hogy lehetne vége ennek hogy ne érezzem át mások gondjait? Nmtudom leszarni. :( kérlek adjatok tanácsot :(