Mit tegyek? 17/L

Két tippem van:

1, Találkozgassatok és tartsd titokban.

2, Mondd meg nekik, hogy a boldogsághoz Neked is jogod van, és a boldogsághoz ez is hozzátartozik, a világon ez a legtermészetesebb dolog. Viszont így fennáll az esélye, hogy ha továbbra se engedik, akkor ki kell balhéznod Magadnak a jogot, és az se nem könnyű se nem kellemes. Lehet egy olyan próbálkozást tenni, hogy addig csak 1-eseket hozol amíg nem engednek, viszont akkor fel kell készülni az ő reakcióikra és ellenlépéseikre is. Apukáddal próbáltál beszélni? Hátha ő megértőbb.

Szia.

Hát, akkor kezdeném az elsővel: valószínűleg pont a túlzott lelkiismeretességed az oka a dolognak. Amire nagyon ráfókuszálsz, rákoncentrálsz, az többféleképp hathat rád. Valaki speciel a pozitívan hat a stressz, épp az motiválja, hogy kiélezett szituációba került. Valaki meg bepánikol, és ennek lehetnek különböző hátulütői. Szerintem nálad ez utóbbiról van szó. Ne görcsölj rá a tanulásra, bár kétségkívül dicséretes, hogy tizenhét éves lány létedre ilyen komolyan veszed az iskolát, olykor azért pihenni és lazítani is kell.

Gondolom az anyukáddal és a nagymamáddal van szorosabb kapcsolatban az is, hogy nem jársz el szórakozni. Ez nem feltétlenül rossz, ha nincs is rá igényed, ellenben, ha már úgy érzed, hogy szükséged lenne egy kis kikapcsolódásra, vagy a baráti társaságod ilyen helyekre jár, meg kell velük értetned, hogy már igenis abban a korban vagy, amikor ez szimplán lékszükséglet.

De gondolom jelen pillanatban a legfontosabb dolog a fent említett fiú. Véleményem szerint butaság, hogy nem neked való még, meg ráér. Nem, nem ér rá, aki huszonegynéhány évesen kezdi megismerni egyáltalán azt, hogy a másik nemmel másképp is meg lehet ismerkedni, eleve nagyobb hátránnyal, neadjisten, egy rakás szorongással fog belevágni. Ez pont az a kor, hogy fiatal vagy, ellenben már valamennyire érett is, érzelmileg és testileg egyaránt, vannak bizonyos ösztöneid, amiket ki kell elégítened, és itt nem kell feltétlenül már a szexualitásra gondolnod, szimplán a párkapcsolatban levés is egy ösztön. Nyilván ezt nehéz lesz elmondanod úgy, hogy meg is értsék, de az írásod alapján gondolom vagy annyira intelligens, hogy észérvekkel, szépen, lassan beadd nekik. Ha meg még így sem nagyon hajlanak a dologra, kénytelen leszel ezt a titkolózásos módszert választanod. Lehet, hogy nem szép dolog a szemedben, de pár év múlva nagyon nagyon fogod bánni, hogy most nem adtál esélyt a dolognak.

*valakire

*-a

*létszükséglet

*választani

Bocsi, kicsit belebambultam.