Szociális fóbiában szenvedek?
15 éves lányt vagyok. Gyakran az utcán úgy érzem, engem néznek az emberek,és azt gondolják, milyen csúnya vagyok. Sajnos reggelente busszal járok iskolába, olyankor is, amikor hallom, hogy valaki a busz hátuljában röhögcsél, arra gondolok, biztos engem beszélnek ki, a kinézetem miatt.
Mondjuk ez régebben még sokkal durvább volt, volt olyan is, hogy a buszon ilyen pánikroham szerűségem lett és alig kaptam levegőt, úgy éreztem, mindjárt elájulok. És ilyen tök természetes dolgokat cikinek gondoltam. Pl. azt hittem, az emberek azt nézik, milyen hülyén mozog a szemem, miközben pislogok, vagy lehet, ők is hallják, ahogy lélegzem és hogy azért is megvetnek, mert másoknak nem is hallani a légzésüket, én meg milyen hangosan teszem azt.
Ez azóta már jobb lett, mostmár nem nagyon törődöm ilyen baromságokkal.
De még mindig bennem van ez az érzés, hogy biztos mindenki rajtam röhög, hogy hogy nézek ki. És gyakran gondolok arra, bárcsak meghalnék, legalább megkönnyíteném azoknak az életét, akikkel naponta találkozok mondjuk a buszmegállóban, mert így legalább sosem kell majd rám nézniük. Mert tényleg nagyon ronda vagyok. Főleg a ruhám. Nincs pénzem divatos ruhákra, már csak egyetlen egy gatyám van, az is lyukas. Évek óta ugyanazt a pulcsit hordom és anyám is mindig ezzel cikiz, hogy biztos kiröhögnek engem a buszon, hogy milyen hülyén nézek ki, hogy abba a pulcsiba vagyok, amit télen is hordtam.
Meg az is olyan ciki, hogy reggelente nem tudom, mit vegyek fel. Ma reggel is, amikor elindultam itthonról, még fáztam, sőt, amikor felkeltem, rendesen jégverem volt a szobám, pedig még csak nem is volt nyitva az ablakom. Persze mire kiértem a buszmegállóba, éreztem, milyen dögmeleg van és szégyelltem, hogy én ott pulcsiban vagyok és hosszú nadrágban, mások meg rövid ujjúban. Mondjuk egyébként is fázósabb vagyok. De mindegy.
Viszont a pulcsit megint nem akartam levenni, mert egyrészt szerintem dagadt vagyok, másrészt gondolom apámtól örökölhettem, hogy nagyon szőrös vagyok. És amikor legutóbb, vagy 2 hete leepiláltam a karomat, 2-3 nap múlva már borostás volt. Most már megint visszanőtt és utálom, hogy hófehér bőröm van, a szőröm meg koromfekete. Ezért volt olyan, hogy nyár közepén, közel 40°-ban is pulcsiban és hosszúnadrágban mentem el valahová, amikor a többi ember már azt se tudta, hova vetkőzzön...
De a lényeg, hogy szerintetek én a szociális fóbiás kategóriába tartozom? Vagy ez csak önbizalomhiány?
Tuti az ikertesóm vagy!
Majdnem ugyanez vagyok én is. Én is egy pulcsiban járok mert mindig arra gondolok, hogy mások kiröhögnének ha más pulcsit vennék fel, pedig van másik. Nyáron is mindig cipő, farmer és pulcsi van rajtam (ami már tök csöves, szakadt). Amikor elmegyek mások előtt és röhögnek valamin egyből arra gondolok, hogy tuti rólam van szó, meg ha valaki beszél vagy néz akkor az van, hogy biztos engem beszélnek ki. Utálok emberek közé menni a külsőm miatt és nekem nem olyan szőrös a karom de egy kicsit barna és tök cigányosnak érzem magam miatta mert hülye bőröm van. Hányinger kapkod ha tükörbe nézek.
Ja és ez a halálos cucc nálam is megy, néha úgy érzem, hogy sokkal jobb lenne mert legalább akkor nem gondolkoznék ilyen hülyeségeken, de még ahhoz is fosos vagyok, hogy kinyírjam magam meg nem is nagyon akarok még meghalni :D
Nem tudom mit csinálj, nekem most a középsuli egy nagyon kicsi önbizalmat adott ahogy láttam az ottani embereket és nem csúfolnak. Én általában úgy szoktam, hogy nincs más választásom úgyhogy muszáj elmennem mások előtt meg ilyenek. Közben inkább szégyenemben eltűnnék vagy valami hordót húznék magamra.
15/L
na igen, egy divatos szép ruha igencsak megtudja dobni az önbizalmat
én se érezném jól magam ott a sok ember közt az agyonhordott ruháimban mikor mindenki szép márkás cuccokban van.
kezdj el turkálókban nézelődni ott tényleg nagyon jókat lehet találni kb 1000ft-ért
én nemrég vettem egy nadrágot 1500-ért amin még rajta volt a cédulája az boltban tuti lett volna vagy 10ezer ft
Köszönöm a válaszokat :)
15/L tényleg olyan, mintha ikertesók lennénk :'D Egyébként most nekem is jött egy kis önbizalmam, mert már elballagtak azok, akik régen csúfoltak, és most már mi vagyunk a "nagyok" az iskolában.
2.: Turkálóban szoktam nézelődni nővéremmel, de sosem találok normális ruhákat. Egyszer, amikor vagy 3 éve volt egy ilyen hülye emo korszakom, ott vettem magamnak egy fekete kockás pulcsit. Mondjuk azt még néha ma is felveszem, bár már elég cikinek tartom azt is, mert ugye a fekete-sötétszürke kockáról mindenkinek az emok jutnak eszébe. De mindegy, azért majd megnézem, hátha lesz valami jó cucc. Vagy esetleg a közeli ruhaboltban, ott 600 Ft-ért szoktak lenni egész jó pólók. És egyszer ott néztem ki magamnak egy rohadt jó gatyát...csak éppenséggel anyám nem engedte, hogy megvegyem, mert neki nem tetszett...
21:34 Átérzem a problémádat, ahogy fent is írtam, anyám állandóan leszól. És most kövezzetek meg, ha tévedek, de végül is kinek kellene legjobban támogatni, ha nem a saját anyámnak? Egyébként a fogyásban segíthetsz :) Esetleg van valami ötleted, mivel fogyhatnék viszonylag gyorsan kb 5 kg-ot? Mert az utóbbi években feljött rám pár kg, először nem is volt vészes, még a combjaim is vékonyak voltak, csak a hasam nem volt teljesen lapos. De végülis kb 12 éves koromig elég vékony voltam, pedig akkor is sokat ettem, talán többet is, mint most, mégse híztam ilyen kövérre, mint most. És a legrosszabb, hogy én hülye akkor is dagadtnak láttam magamat. Mondjuk ez is fura, mert akkor voltam 48 kg, most meg 60. És amikor visszagondolok arra, milyennek láttam magam akkoriban, mikor belenéztem a tükörbe, ugyanilyennek láttam magam, mint most. Pedig most már 12 kilóval többet nyomok...És úgy próbáltam fogyni, hogy egész nap mondjuk nem is ettem semmit, vagy max egy almát. Csak úgy, mikor viszonylag laposabbnak láttam a hasamat, elkezdtem zabálni, mert már napok óta nem ettem és ezt csináltam éveket keresztül, szóval most ide jutottam...
Bocsi, hogy regény lett
Az biztos, hogy nem tudjátok kinyírni magatokat, szóval keressétek a megoldásokat! :) Tényleg így van, hogy a szülőknek kéne segíteni, de sajnos sokaknak nem jutnak ilyen segítőkész szülők. És amikor az ember elkezdi megoldani a problémáit, rájön, hogy a szülei egész egyszerűen bénák, és/vagy helytelen dolgokat tanítanak. Sajnos nekik sem túl sokmindent tanítottak az szüleik. Ez van, ezen felül kell valahogy kerekedni.
A fogyáshoz: én 3 hónapja vagyok egy bizonyos étrenden, és azon kívül, hogy már kockahasam van, a közérzetem is elég sokat javult. Például testszagom szinte nincs is már, és mintha sokkal könnyebben barnulnék most. Ha érdekel, írj rám, leírom részletesen, hogy mi is ez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!