Hogy fogadjam el, ha kirekesztve érzem magam, látássérülésem miatt?

A teltségre szobabiciglit, tornát ajánlok.

Amúgy meg képzeld azt, hogy senki sem több nálad, 1 fokkal se! Egyáltalán. (és amúgy komolyan)

Az a helyzet, hogy először is magadat el kell, hogy fogadd. Tudsz ügyet intézni, csak meg kell, hogy kérj valakit, hogy kísérjen el. Mert nem ugyan az ám a kettő! Ha nem úgy indulsz mindennek, hogy nem látod, ezért bizonytalan minden mozdulatod, minden szavad, hanem igenis határozott a fellépésed, akkor nem fognak gyerekként kezelni, egyenrangúként fognak rád tekinteni mindenhol, bárhova is menjél.

Tudom, tapasztalat. Szintén orvosilag vak vagyok, nagyon keveset látok, közlekedni nem tudok egyedül, de ha pl. elmegyek valahova vásárolni, vagy ügyet intézni, és én beszélek, határozottan, magabiztosan, nem halkan, félve, gyámoltalanul, igenis, hogy nekem válaszolnak, nem a mellettem állónak, aki elkísért. Én nem érzem magam kirekesztve sem az ilyen helyeken, sem az ismeretségi körömben, sem a családban, sem a szomszédok körében, tehát sehol.

Valóban az a lényeg, hogy te magad teljes értékű embernek tartsd magad, és akkor mindenki annak fog.

Ja, egyébként nekem az segített sokat anno az állapotom elfogadásában, mikor több vak, aliglátó emberrel megismerkedtem, összebarátkoztam. Nagyon sokat tanultam tőlük, hogy nem csak tragikusan lehet felfogni a vakságot. Emellett megtanultam tőlük, hogy sokkal több mindent meg lehet csinálni vakon, mint az ember képzelné.

Azóta olyan szinten vagyok az elfogadásával, hogy ügyintézés során az ügyintéző nem jön zavarba, hogy jujj, egy vak ember, hogy viszonyuljak hozzá. De ez is csak amiatt van, mert látja, hogy én sem vagyok zavarban, nem vagyok mély depresszióban a dolog miatt...

Volt olyan, hogy a bankban a bankos hölggyel együtt nevettünk, mikor aláírásmintát kellett "adni" egy micetnyi kis keretbe, de úgy, hogy nem lóghatott ki belőle a nevem. Na, abba írjam alá úgy, hogy nem is látom sem a keretet, sem, hogy mit, és hogyan írok. Közösen nevettünk, hogy ez nagy feladat lesz, hogy megoldjuk:)

Vannak központok, ahol kiképzik önálló életre a látássérülteket. Hol laksz?

Elfogadást leginkább a VGYOSZ-ban találhatsz.

Keress rá a googleban a Fehér Bot Alapítványra. A felnőtt vakok rehabilitációjával foglalkoznak. Talán tudnak segíteni. Nem tudom ,hogy a te városodban van-e irodájuk, de ha nincs, úgy tudom, hogy a Hajdúdorogi központban fogadnak, "bentlakásosként néhány hét alatt megtanítják neked amire szükséged van.

Ja, van pszichológus is náluk, azt hiszem te jelenleg neki vennéd leginkább a hasznát.

Miért lenne gáz?

Szerintem valóban ismerkedj más vakokkal. Már az sokat segít.

Egyébként inkább az a gáz, hogy mennyire negatív vagy. Már bocs. A segítő ötletekre vagy nem is reagálsz, vagy annyit, hogy az nem jó. Amíg ennyire negatív a gondolkodásod, addig ne is várj változást. Még egy makk egészséges, de negatív emberrel sem szívesen barátkozik senki. Tehát elképzelhető, hogy itt nem azzal van gond, hogy vak vagy, keveset látsz, nem emiatt vagy kirekesztve, hanem azért, mert nem vagy valami jó társaság.

Ezer bocs, hogy ezeket így leírtam, de nem bántásképpen, hanem ha elgondolkodnál rajta, belátnád, változtatnál rajta, lehet, hogy meglepődnél, milyen változások lennének körülötted.