Iszonyúan megalázó helyzet. Felejtsem el és kész?

Ez a nap borzasztó volt,talán életem legrosszabb napja.pokoli alhasi görcsök kínoztak olyan szinten,hogy a Gubacsi úttól mire eljutottam nagy nehézségek árán a Keletiig,addig legalább 4 ízben kellett nyilvános helyeken bújva lekuporodnom tojni.Ennél sokkal borzasztóbb,hogy a Nagykőrösi útnál és a Mázsa térnél észre is vettek néhányan és harsányan,röhögve mutogattak rám és ordenáré megjegyzéseket kaptam max hangerőn,hogy aki amúgy nem is vett volna észre,az is észrevett.Másodjára már sírva szaladtam el,még a szatyromat is hátrahagyva (csak némi kaja volt benne) és az út további részén rettegve,hogy nem bírom tovább tartogatni és az elsöprő erejű görcsök fognak diadalmaskodni és berottyanok.Szerencsére a Keletiben egy 23 perces bődületes ürítés után megszűntek a kínok,de a lelki teher óriási.Lehet soha nem látom azokat az embereket,vagy ha látom sem tudják hol láttak ez előtt,de nagyon magam alatt vagyok.Kérdésem: lépjek túl ezen az egészen és örüljek az anonimitásnak,vagy mit tegyek?