Mi lehet az okozója és mi rá a gyógyír? - szellemi probléma

Sziasztok!

Jó emberismerő, nagy élettapasztalattal rendelkező Emberek válaszát várnám gondomra, ami a következő:

Ha veszélyes helyzetekbe kerülök, gyenge leszek. Szellemileg, fizikailag egyaránt. Például beszól az utcán három cigánygyerek, visszaszólok és egy percen belül olyan szellemi állapotba kerülök, hogy úgy érzem ott esek össze és ezen csak az idő segít. Meggyorsul a szívverésem, alig jönnek ki hangok a számon, néha még sírni is tudnék. A legkevésbé sem szeretném, hogy ilyen legyek, megszeretném őrizni a hidegvérem, a nyugalmam, a lelki békém az ilyen helyzetekbe. Az oka nem más, mint az önvédelem. Bár ha engem megvernek, azzal nincs nagyobb baj, de amikor a barátnőm, a testvérem vagy családtagom van mellettem és belém kötnek a cigányok vagy a buszmegállóban köpködő, cigarettázó, üvöltöző részeg parasztbanda akkor megszeretném védelmezni szeretteim. Sajnos a szellemi gyengeségem azonnal kihat a fizikai állapotomra is, közel sem érzem magam olyan erősnek, mint az adott helyzet előtt. Gondolkoztam nagyon sokat arról, hogy mi is lehet ez. Arra lyukadtam ki, hogy a gyerekkorom okozza. A szüleim nagyon sokat vertek óvódás és alsó általános iskolás koromban. Óvodában is sok konfliktusom volt egy gyerekkel. Csak arra tudok gondolni, hogy ezek a tudattalan (vagy tudatalatti) emlékek miatt vagyok ilyen ezekben a helyzetekben. Kitudnék alakítani egy személyiséget, ami elrejti ezt a gyengeséget, de az csak elfojtás lenne, attól még ugyanott ott lenne az a gyengeség. A természetemmé szeretném tenni a nyugodtságot, bármilyen helyzet előtt is álljak, nem holmi személyiséget szeretnék kialakítani ez ellen. Csak nem tudom, hogy hogy csináljam, ezért kérek tőletek segítséget. Nagyon szeretnék végre túllépni ezen, de önfegyelem vagy önbecsapás nem elég ehhez. Tehetetlen vagyok. Ha számít, egyáltalán nem vagyok se gátlásos, se zárkózott, barátságos vagyok, szociális. Pincér a szakmám, ez az alap. Előre is köszönöm a használható válaszokat!

18/F