Normális ez? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Egy hónapja voltam kórházban műtöttek, a befekvés előtti napokon nagyon féltem, nem akartam befeküdni. Aznap amikor be feküdtem (kedden) nagyon féltem, majd másnap (szerdán) megműtöttek, aznap már nem féltem semmitől, sőt, a fájdalmon kívül elég jó volt, élveztem azt a napot, élveztem hogy egyedül vagyok és hogy törődnek velem és hogy, (tudom hogy önző dolog) mindenki engem sajnált (a családi kör) A másnap is (csütörtök) jó volt, mindenki kedves volt velem. Majd jött a másnap (péntek) akkor mehettem haza, de nem akartam eggyáltalán haza menni ,élveztem a kórházi bent létet. És a másik dolog ami miatt nem akartam haza menni, az hogy az orvosom egy fiatal jóképű férfi volt, és mivel 15éves lány vagyok ezért hát megtetszett az orvos :) és úgy éreztem hogy ő is hiányozni fog. Ez a dolog már több mint egy hónapja volt, de még nem telt el úgy egy nap, hogy ne gondoljak a kórházban töltött időre, nagyon sok mindenről a kórházi pillanatok jutnak eszembe, és sokat gondolok az orvosra is. Azért írtam le ezt a dolgot mert én már kezdek félni hogy, megőrültem vagy miért nem tudom elfelejteni ezt az "időszakot"?