Mit jelent az (vagy van-e valami konkrét oka), ha egy ember folyton a halállal foglalkozik?

Nem öngyilkos akarna lenni. Legalábbis, remélem, hogy nem. A hugomról van szó (féltestvér): folyton félt a haláltól, amióta csak az eszét tudja. Sokszor mondta, hogy retteg a meghalástól, a sok fájdalomtól. Hogy nem a haláltól fél, nanem a "halástól", szóval, amíg az élőből halott lesz. Hülyén fogalmazok, bocs, de nem tudom rendesen elmondani.

Mostanában semmi más nem érdekli, csak a halál, meg a haldoklás. Anyám elvált apámtól, mert egy brutális állat volt. Sacit nagyon sokat verte (tettekkel is meg szavakkal is) az apám, és az anyja soha nem állt mellé, sőt sokzor ő maga is verte. Két nagyanyám (neki egy) májrákban halt meg, az apámnak ez volt a dilije. MIndig arról beszélt, részletesen, hogy mennyit szenvedett az anyja, és milyen rettenetes kínok között halt meg. Sacinak is elmesélte, persze, mindenkinek elmesélte.

Nem tudom, hogy mit tegyek. Mivel lehetne segíteni neki?

Folyton olyen filmeket néz, könyveket olvas, amiben valaki megbetegszik és pontosan ábrázolva van a haldoklása. Szerintem nem tesz jót a halálfélelmének.

Már az is eszembe jutott, hogy talán halálfóbiája van, ha létezik egyáltalán ilyen. Létezik? Mit csináljak?

(Volt pszichiáternél, de az meg se hallgatta, csak gyógyszer írt neki egy nagy marékkal.)

Előre is köszönöm!