Annyira üres vagyok! Valami hiányzik, aminek lenni kéne de mégsincs! Magányos vagyok! A páromra nem számíthatok! Ő nem ért meg! Vagy nem fogja fel mi zajlik bennem! Már nem bírom! Lassan megőrülök! Senkim sincs! Mit tegyek?

Valami hasonlót éreztem én is munkanélküliként, pedig aztán nekem nagyon is jó a kapcsolatom a párommal. Aztán ahogy lett munkám szinte varázsütésre rendbe jöttek az érzéseim.

Már hasznosnak éreztem magam, lettek barátaim, ismerőseim, és gyorsabban teltek a napok is. (nekem azért nem voltak akkor barátaim, mert több száz kilométerre költöztem a szülővárosomtól)

Esélyed sincs munkahelyre vagy valami tanfolyamra (pl. munkaügyi központon keresztül ingyenesen, ha nincs pénzed fizetősre)

Bármi jó ami minimálisan is érdekel, és akkor újra emberek között lennél, és jobban éreznéd magad, nem lennél egyedül.

Ha jól értem, konkrétan függsz tőle. Ezen felül a lelki kielégületlenséged könnyen ördögi körbe sodorhat, minél boldogtalanabb vagy, annál kevésbé tudsz megküzdeni a problémáiddal, mert aláásódik az önbizalmad.

Van kiút, de elszántság és kitartás kell hozzá. Járj el futni, az nem kerül pénzbe. Ennek közvetlen hatása az, hogy endorfin (boldogság hormon) termelődik a szervezetedben. Egy idő után, ugyanolyan függőség alakul ki, mint a káb.szereknél, természetesen káros hatások nélkül. Amíg ezt az állapotot eléred, addig van szükség a kitartásra, hogy ne hagyjál ki napot. Nem kell nagyon hosszú idő hozzá, és már hiányozna, ha nem mennél. Az általános közérzeted már az első pár nap után javulni kezd. Tűzzél ki apró célokat, hogy növeled az időt, a távot, ennek teljesítése lépésről lépésre fogja erősíteni az önbizalmadat. Hidd el, hogy ez az életed más területeire is kihatással lesz. Magabiztosabban fogsz tudni fellépni egy következő állásinterjún és ez előbb utóbb meghozza a sikert. Ez a folyamat törvényszerűségen alapszik, mindenkinél működik, nálad is. Időközben akár olyan ismeretségeket köthetsz, amiből bármikor barátság is kialakulhat, (most már képes leszel rá) és már nem is leszel magányos sem.

Már hogy ne lennél kitartó? Idestova három éve kitartasz egy számodra nem megfelelő kapcsolatban. Akkor ez mi, ha nem kitartás? Ahhoz, hogy elkezdd magad jobban érezni, például a futástól, nemhogy három év, de három hónap sem kellene. Azt írtad egyszer már belefogtál fogyás céljából. Ide a rozsdás bökőt, hogy azt a célt tűzted ki, (csak hasból mondom) lefogyok 8 kilót. Aztán elkezdtél futni, és a cél nem valósult meg, nem ment le a kitűzött 8 kiló, ráadásul a lábad is fájt a szokatlan terheléstől. Ez nekem nem megy - mondtad, és el is hitted, hogy nem vagy rá képes. Mi lehetett a hiba? Az, hogy nem jól tűzted ki a célt. Senki nem lenne képes egyből lefutni a maratoni távot. Ahogy az előző válaszban írtam, apró célokat kell kitűzni, nem baj, ha első nap a sarokig sem tudsz elfutni megállás nélkül, majd sikerül, a harmadikon, vagy az ötödiken. Ha ez megvan, kitűzöd, hogy a sarokig, és még azon túl két háznyit. Akkor sem kell elkeseredni, ha mondjuk a 12. nap megint nem sikerül a sarokig sem, ez csak azért fordulhat elő, mert nem minden nap egyforma a fizikai állapotunk.

Szóval, már most készítsd el holnapra, vagy ha a koraesti órák neked jobban megfelelnek, akkor még ma estére a kényelmes rucit, és vágj bele kifogáskeresés nélkül. Két hét múlva számon fogom kérni. Nem viccelek!