Depressziós vagyok? Mit kéne tennem?

Az első és szerintem legrosszabb dolog az életembe az az apámmal való kapcsolat. Édesanyámmal külön költöztek és én apukámmal élek együtt. Előtte is ivott most is iszik. (Édesanyám sosem volt egy anya típus. Nem ragaszkodom hozzá, ami tudom szintén gond) Lehet át kéne költöznöm anyumhoz? Ott nincs saját szobám meg semmi.

Szóval sokszor veszekedünk apukámmal és odáig fajult a dolog hogy amikor józan akkor sem beszélek vele, vagy veszekszünk, nincs kedvem elviselni őt. Nem adom meg a tiszteletet a nagymamámnak aki mindent megtesz értem, amivel Én tisztába is vagyok, de egyszerűen nem bírom kezelni azokat az apróságokat, amikből viták lesznek. Étkezési szokásaim is megváltoztak. Nagyon keveset eszek, holott régebben sokkal többet ettem. Ennek következtében le is fogytam, de nekem ez nem tűnik úgy fel, más mondja. Mostanában elég gyakran vérzik az orrom (legutóbb éjjel 4 órakor kezdte el) ami lehet hogy csak a melegtől van. Ami nyomaszt az, hogy úgyérzem nem leszek sose sikeres, nem leszek boldog, mert édesapám példáját látom, akinek jó élete volt, és olyan szintre süllyedt amire ő nem számított. Dolgozik, pénzt keres, de nem becsüli meg azt. Hamar elkölti. 24/48 órába dolgozik, ezért sokat vagyok egyedül, vagyis hát a kutyámmal aki mindennél fontosabb. Amikor egyedül vagyok itthon, van hogy nincs itthon valami étel,ital és nem megyek le a közértbe mert akkor elköltené ma pénzt, pedig nem vágna földhöz de Én nagyon megbecsülöm ha van pénz és inkább nem költöm el. Nincsenek igazi barátaim. Sokszor úgy érzem (sőt szinte mindig), hogy amikor beszélünk ők nem vesznek komolyan, nem érdekli őket azt amit Én mesélek, ezért már nem is beszélek inkább velük.(Ők nem is keresnek). Volt osztálytársaimmal szoktam találkozni, de ők állandóan otthon ülnek, mindig én keresem meg őket, és már meguntam hogy Őnekik nincsenek ötleteik, se semmi.Van egy kutyás társaság akikkel szoktunk parkba beszélgetni és velük érzem jól magam mert úgy érzem ők törődnek velem. Próbáltam apukámmal sokszor beszélni, de belefáradtabb hogy hiába. Ha józan és szólok neki akkor azért nem hallgat mert, hogy Ő neki már mindegy mert sz@r ez az ország, és hogy Németországba kéne költöznünk mert ott vannak ismerőseink.Van hogy mondom neki hogy túl sokat iszik és az a válasza hogy "Így van" de gúnyosan mintha nem is érdekelné.

Lefoglaltam magamat nyáron folyamatában teszem le a robogós jogsit, de összevéve mégis boldogtalan vagyok. Minden lány elutasít, pedig régen ez se így volt. Már ahoz sincs kedvem hogy próbálkozzak, erőlködjek a lányoknál, pedig nem vagyok "csúnya".

15/f