Mit tehetek anak erdekeben hogy jobban erezzem magam?

Mert tombolnak benned a hormonok. Annyi idős koromban én is hamar felhúztam magam. Aztán rájöttem, hogy abszolút semmi értelme, attól nem lesz jobb. Bármilyen rossz helyzetben is voltam, mindig volt megoldás. Erre igyekszem emlékezni.

Lehet, hogy más rosszabb helyzetben van, mint te.

Nekem például ma halt meg az apukám. Gyereknapkor.

Szia te kis lázadó! :D

Most elmesélek neked egy történetet!

Amikor kilenc éves voltam anyukámék elváltak, mert apám ivott és ütött vert bennünket! Aztán intézetbe kerültünk, mert nem volt hova mennünk! Ott elég sok rossz dolog történt velem, sokszor éreztem azt, hogy jól kiba...tt velem a sors.. Ez elég sokáig volt így, sokáig éreztem kb. ugyanezeket a dolgokat, amiket te! Mindenkit utáltam, nehezen illeszkedtem be a lányok kifejezetten utáltak, nem tudom miért, talán irigykedtek rám! Amikor összejöttem az első barátommal, kezdtek jobbra fordulni a dolgok, jobban mozogtam a világban, jobban éreztem magam! Ez hat évig tartott, igaz elég viharos volt a kapcsolatunk, de véget ért.. Akkor voltam 23 éves! Közben voltak munkahelyeim, ahol szintén meggyűlt a bajom a kollégákkal, sokszor volt konfliktusom, de ez mind abból adódóan, mert szomorú voltam és zavart! Nem találtam a helyem! Aztán kb. egy éve elég komoly krak volt az életemben. Végre azt hittem minden rendben van, szeretem a munkahelyem, szeretnek a kollégáim, aztán egyik pillanatról a másikra kirúgott a f...pörgettyű főnököm! Azt hittem agyf@szt kapok, mert nem tudtam fizetni a pecót, semmit! Iszonyat mélyponton voltam. Ez elég sokáig volt így, nem találtam munkát, befordultam, erősen depresszióssá és agresszívvá váltam.. Aztán valamiért úgy döntöttem, hogy felregisztrálok különböző oldalakra, ahol esetleg megtalálhatom a párom! Képzeld így is volt! Olyan szerelmes lettem, hogy ihaj! Minden szép volt, boldog voltam, egyszerűen pöccre indult be minden! Aztán lett egy furcsa érzésem, valahogy nem éreztem őszintének ezt a "túl szép, hogy igaz legyen dolgot"! (Ez az egyik legemlékezetesebb sztorim, most már csak nevetni tudok rajta) Kicsit utána néztem az én nagy szerelmemnek a neten, hisz tudtam, hogy ismerkedik különböző oldalakon, de azt nem, hogy amíg együtt voltunk, ezt nem jegelte! Felregisztráltam arra a társkeresőre, amin ő is fent volt és felvettem vele Laura néven a kapcsolatot! Úgy tűnt részéről is rendben lett volna a dolog. Megegyeztünk, hogy mindketten bekapcsoljuk a kamerát.. Én bekapcsoltam... Így fel is került az i-re a pont.. Szakított velem! Úgy képzeld el, kb. egy hónapon keresztül nem ettem, lefogtam 45 kilóra, ami rajtam drasztikusan látszott! Féltett mindenki! Itt jöttem rá, mennyien szeretnek!!! :)

És hogy most mi van? Boldog vagyok egy olyan férfi mellett, akire felnézek és kb. megtestesíti azt a férfit, akit hosszú távon el tudok képzelni magamnak!

Ebből azt szeretném kihozni, hogy semminek sincs vége, én is nagyon sokszor álltam fel a porból és nagyon sokszor éreztem igazságtalannak az élettől kapott dolgokat, de most úgy érzem, hogy mindenek ellenére, megkaptam azt amit megérdeklek és amire hosszú éveken keresztül vágyakoztam!!

Fel a fejjel kis barátom, leszel te még nagyon nagyon boldog az életedben! Csak először is békülj ki magaddal, akármi is a bajod! És ha bánkódsz, csak írd ki magadból! Hidd el, segít!

Remélem tanulságos volt és ráébresztettelek arra, hogy közel sincs vége a világnak 15-17 évesen!! :)

Fontos, hogy ne gubózz be otthon, legyen egy valaki barát/barátnő, aki szeret veled lenni, hidd el egy is elég!! Csak ne otthon ülj! Jah, és semmiképp se nyúlj drogokhoz! Az a legalja mindennek!! Hidd el, én tudom!!!

Nah hellóbelló!