Napi 3-4 óra alvással hány évig lehet élni?

Évtizedekig élhetsz napi pár órás alvással.

De a kognitiv hanyatlás, és a korai demencia esélye kb 80%-kal nő, ami többnyire nem visszafordítható elváltozás az agysejtekben, még akkor sem, ha elkezdesz többet aludni. Szintén nagyon fontos az alvás minősége, az alvás egyes szakaszainak a hossza. A szellemi képességek romlásán kívül növelheti az elhízás, a cukor- és szívbetegségek, és a magas vérnyomás kockázatát.

#7 Tökéletesen leírta!

Jómagam 53 éves vagyok, 20 évig dolgoztam speciális területen készenléti jellegű ülőmunkát végezve. Három műszakban, folyamatos üzemben, vagyis hétvégén, ünnepnapokon is dolgoztunk. Szabadnapjaink havonta egyszer estek hétvégére, néha még akkor sem. Heti két szabadnap volt az átlag, de persze az sem jött össze mindig. Így tudtunk olykor hosszú hétvégét is szervezni egy-egy embernek a csapatból. Hozzávetőleg negyedévente kapott mindenki egy ilyen pihenőt. Egyértelműen a szabadságok, betegállományok voltak a legmelósabb időszakok a többiek számára.

Az alváshiány jellemző volt, mivel majdhogy napi szinten változott a beosztás. 4:30 - 15:00, 14 - 01 (vagy még tovább), és volt a köztes 11 - 23 műszak. Altalános helyzet volt, hogy pl. 23-kor végzett jött vissza hajnalban, vagy éjjel végzett 11-re, 15-kor végzett 23 órára...

Odabent néha volt lehetőség pihenni, akár aludni, ám legfeljebb 30-60 percet a hajnali vagy éjszakásnak. A köztes műszakban nem, akkor volt a legtöbb munka mindegyik műszak számára.

Magasvérnyomás, reflux, gerincsérv, cukorbetegség az én listám. Stressz mindenkinek megvolt. Kinek veseproblémája van, kinek ízületi, másnak emésztési, infarktus, agyvérzés is volt a cégnél több kollégánál. Az immunrendszer is megsínyli. Több munkatárs között egyik legjobb haveromat elvitte a covid, pedig az egészséges ember mintapéldája volt. Soha nem volt beteg előtte. Mi barátai, akik itt maradtunk, mind hikomattok voltunk/vagyunk hozzá képest. Mégis ő ment el. (anyukám is a járvány alatt halt meg, ahogy az ő háziorvosa, két gyermekem több tanára is)

Néhány éve itthon dolgozom, nincs stressz, nincsenek hülye főnökök, nem kell időbeosztáshoz igazodnom (csupán a családhoz), akkor pihenek, alszom, amikor és amennyit szeretnék. Ég és föld a két életmód! Már semmi pénzért nem mennék vissza alkalmazotti melóba. Persze, élethelyzet hozhat még ilyet, de nem szívesen tenném. Már látom, ezt életnek lehet nevezni, azt pedig modern rabszolgatartásnak. Lefogytam 35 kilót, még 10-20 mehetne le. Sportolni is akkor mehetek, amikor akarok. Tudatos és egészséges életmód, rendszeres táplálkozás, diabétesz diéta + mozgás eredményeként elhagyhattam az inzulinos injekciót, cukorszintem, akár egy egészséges emberé. Még a 16:8 diétát is bevezethette az orvosom, amivel jobban mennek lefelé a kilók. (10 és 18 óra között étkezhetek a fennmaradó 16 órában nem) Mondhatom, határozottan jobban érzem magam fizikailag és lelkileg is!

Alvásigényem mára átlagosan napi ~10 óra. Megérzem, ha nem tartom be. Fáradt és kótyagos leszek, mintha részeg lennék.

Gyerekeimnek javaslom mindig, keressék a lehetőséget a stressz kiiktatására, a kevés alvás kiküszöbölésére. Ha lehet legyenek mielőbb a maguk ura. Ha alkalmazottak, akkor is lehetőleg minél függetlenebb munkakörbe álljanak. Mert az önkizsákmányolás megbosszulja önmagát!