Valamiért kivagyok lelkileg , nincs rá okom , de mégis kivagyok?

Olyan fura vagyok hogy ha valami jó történik azt is rosszúl élem meg , egyfolytába bánatos vagyok , kevésszer van olyan hogy tisztán és tényleg azt tudom mondani ha valami jó történik akkor jól is élem meg..

Muszáj kimondanom a tényeket de sírni szoktam mostanába pl részegen amikor pl valakinél buli van vagy születésnap bármi egyéb (pedig nincs rá okom) és előjönnek bennem ezek a sérelmek , megbántva , bénának vagy semmit nem érőnek érzem magam és nem tudom miért de nagyon le van esve az önbecsülésem.

Pedig én olyan vagyok aki mindig hülyéskedik , bolond , kedves és most mégis ezt élem meg

Nem történik semmi olyan velem amira büszke lennék , vagy jónak érezném magamat..

Számítógépezni szoktam , haverokkal/barátokkal lenni de inkább barát , azt persze ritkábban mert nekik is bejött az az élet amikor már nem érnek rá a másikra.

úgy érzem hogy egyedül akarok lenni , persze nem azt mondom hogy nem kell kapcsolat, csak most jelenleg ilyen rossz a közérzetem.

úgy érzem mintha lenne valami gond pedig nincs , de még is az érzés olyan

és nem értem.

nem vagyok mostanában beszédes , lehangolt vagyok.

nem tudom magamat kikapcsolni és jól megélni a napokat , igazából negatív vagyok gondolom.

26/F