Általában meddig fog ez tartani?

A férjem tragikus hirtelenséggel 2022 júliusában meghalt.

Azóta a mindennapjaim kész pokollá váltak; nagyon szerettem őt és képtelen vagyok sok mindenre, ami hozzá köt valamilyen értelemben.

Visszaköltöztem a szülővárosomba, mert képtelen vagyok ott élni, ahol laktunk együtt. A hagyatéki még nem zajlott le, de oda sem tudok elmenni, egyszerűen képtelen vagyok.

Bénító, szörnyű érzés kerít hatalmába, amikor csak arra készülnék, hogy elmenjek a sírjához, de ehhez oda kellene utaznom, ahol együtt éltünk és ahol a sírja van.

Soha nem éreztem ilyen lelki nyomort, ez rettenetes.

Szülővárosomban is sokszor voltunk együtt, illetve az esküvőnk is a szülővárosomban volt. Itt élek a halála óta, de rettenetes minden olyan hely, ahol együtt voltunk (törzshelyek).

A lakhely, ahol éltünk, még oda sem tudok elutazni, nemhogy a sírjához. A környezet is sokkolna engem.

Most néztem meg az online térképet, honnan is rendeltem nemrég magamnak árucikket, majd megnéztem, az a hely merre található a közös lakhelyünktől; még a térkép nézegetése is iszonyattal tölt el, hogy látom, hol éltünk együtt, de már annak örökre vége szakadt.

Mindennap a gondolataimban van. Sokszor elönt ez a jellegzetes lelki nyomor-érzés, hogy nincs többé.

Keresem a nyomát, keresem mindazt a "jelet", amit tudományosan nem lehet igazolni, pl. amikor villogott a zseblámpám minden ok nélkül, majd elromlott, majd pár nap múlva működik, pedig senki nem nyúlt hozzá, vagy hirtelen egy nap hűvös levegőmozgást éreztem az arcomon, pedig nem is volt huzat, vagy a férjem halála után a szülővárosomban anyukám és egy barátom látta a halott férjem hasonmását, még a ruházkodása is ugyanaz, mint a férjemé volt, aki pár hónapja eltűnt, senki sem látja..., kutatok olyan leírások után, melyek leírják, hogy milyen jelekkel üzennek a halottaink az élőknek....

Nem tudok tőle elszakadni sehogyan.

Rendszeresen gyertyát gyújtok rá emlékezve.

Ez a lelki nyomor, amit érzek a halála óta, ez fojtogató és rettenetes, sokszor sírógörcsöm van, hogy elveszítettem és soha többé nem láthatom.

Nem fogom őt elfelejteni, de ez a lelki nyomor-érzés, és az, hogy menekülök minden közös helytől, ahol voltunk - rettenetes.

Van ebből szabadulás???

De úgy, hogy nem felejtem el a férjem soha....