Tönkre tett az élet,mit tegyek?

Az apukám ápoltam 10 hónapon keresztül, amíg helyet kapott egy otthonban.

Nem mentem sehova mert nem mertem egyedül hagyni.

Anyu este 7 körül ért haza, onnantól voltam szabad.

Eleinte akkor mentem még a barátnőimhez,aztán már semmi.

Menni sem volt kedvem inkább itthon ültem.

És ez így is maradt.

Nem jártam már sehova.

Elkezdtem magam figyelni,tv internet már nem érdekelt, barátok is csak Messengeren vannak mert nincs kedvem sehova menni .

Egész nap fekszem.

Nem tudom mi lenne ebből a kiút de egy nagyon mély gödörben vagyok .

Csak szenvedek egész nap az unalom megöl .

Nem tudom hogyan kezdjem újra az életem ,nem tudom mit csináljak,de ez az itthon fekvés nem élet .

Járt valaki hasonló cipőben?

Mit tudnék tenni amivel megmentem magam?

Már nagyon sokat vagyok ideges főleg reggel ébredés után és délelőtt.

Nap végére jobb.

De ez az unalom ez kikészít.

Biztos vagyok benne, hogy sok embernek ez fura,de 10 hónapig bezárva mint egy börtönben.

Bár,ott legalább az embernek van társasága.

Nekem nincs.

Egész nap egyedül, anyu este ér haza.

Mit tegyek?

Bármi hasznos tanács jól jönne, vagy olyan segítség aki már volt ilyenben.