Egy érdekes kérdés, remélem sokan fognak rá válaszolni, van-e olyan érzésed hogy a covid járvány járulékaként - akár mert beteg voltál, akár mert módosított az életviteleden - úgymond "megrokkantál"?

Igen tönkretette a gimis éveimet.

Két évig online tanultunk, nem tudtam csak írásban érettségizni, nem volt ballagásom, nem volt szalagavatom, nem voltak barátaim depressziós lettem. Nagymamám még itthon halt meg két oldali tudogyulladasban. Lelkileg felzaklatott.

Én most kaptam el úgy néz ki, korábban nem, család sem, barátok is alig. Tehát ez eddig nem nyomta rá a bélyegét.

A 100% home office lehetőség és a távoktatás hihetetlen, elmondhatatlanul nagy segítség.

Konkrétan a COVID óta tudok eleget sportolni, mert belefér az időbe.

Bezártságot nem éreztem. 2020 tavaszán az a 2,5 hónap nagyon sokat segített nekem, mert fáradt voltam, kezdtem egy munkahelyen, ott is be kellett tanulni és mellette az esti egyetemen a második félév nagyon nehéz volt.

Nyáron nem emlékszem szigorításra, relatív aktív nyaram volt de autotidakta tanultam is munka mellett.

2020 ősszel járogattam helyekre, ősz végén kezdődtek a szigorítások, amikor a sok zh és beadandó miatt ki se láttam.

Vizsgaidőszak után találkoztam barátokkal, csak hétvégén, egymásnál vagy túráztunk (ugye minden zárva és kijárási tilalom).

2021 második felében nem is volt lezárás. Nehezebb is volt a most őszi félévem a távoktatás és a valamennyi nap home office ellenére is, mert mentem ide-oda valamennyire, még esküvő is volt!

Nem kell hétvégén 10-12 órákat aludnom, mert nincs kontans korán kelés, ami hét végére totál kimerítene.

A sokkal több sport kezdi meghozni a hatását (félek is, mennyit kell kihagyni a valószínűleg COVID miatt).

Magamnak való, otthonülős ember vagyok (idén január 7-ig nem volt bérletem, pedig tömegközlekedek mindenhova és 21-én volt csak a második barátos programom, erre pont emlékszem, amúgy heti1-2-3 az átlag), amikor minden zárva volt, az embereket áthívtam magamhoz.

Tehát én tényleg csak a pozitív oldalát láttam.