Depressziós vagy paranoiás vagyok?

Folyamatosan lehangolt vagyok, boldogtalannak érzem magam. Mindig úgy érzem, hogy engem senki nem szeret. Van pedig 3 nagyon igaz barátom, de néha náluk is úgy érzem hogy nem szeretnek.

Ha sétálok az utcán és ott egy csapat 18 körüli srác és nevetnek, mindig azt hiszem hogy engem nevetnek ki.

21 vagyok, most fogom kezdeni az egyetemet, a nyáron megesküszöm életem szerelmével, közben meg egy rakás szerencsétlenségnek érzem magam, és konkrétan úgy érzem, mintha a kedvesemen kívül az egész világ utálna, pedig ez nem igaz.

Mindig mikor beszélgetünk erről, rájövök, hogy tényleg nem utálnak, de a beszélgetés után kb fél nappal ismét eluralkodik ez az érzés felettem.

Úgy érzem szerethetetlen vagyok, ha a barátaimmal vagyok mindig le tudok lazulni, őszinte vagyok, hangosabb is, viszont egyszerűen én "így engedem ki a gőzt", mert előttük nem kell megjátszanom magam. És pl ha a barátaimmal bulizunk és jön 1-2 új arc is, őnekik biztos furcsa hogy ilyen vagyok és nen szeretnek emiatt.

Zavar hogy csak 21 évesen (majdnem 22) kezdem az egyetemet miközben pár volt osztálytársam már diplomás lesz jövőre.

Köszönöm ha elolvastad, tudom, hogy nem igen van erre bármi jó válasz, de örülök, hogy kiírhattam magamból. Sajnálom ha raboltam az időd.