Hozzá kell szoknom, hogy migrénes lettem?

Az én pszichiáterem mindig azt mondja, hogy a kis adag semmit nem ér, meg egyébként is sakk matt, mert elfogytak a részemre felírható gyógyszerek, teszem hozzá, az Anafranilról még nem is hallottam, ezt sosem ajánlotta. Igazából pszichiátert kellene váltanom, mert lassan úgy érzem, hogy ő a páciens, és én az orvos. Erre a külön kérdést terveztem, csak még nem szántam rá magamat. Egészen elképesztő, amit a pszichiáter művel velem. Na jó, leírom ide is, lehet, hogy ettől még lesz egy külön kérdés is neki.

Velem ez a helyzet:

szedek gyógyszert - nem szedek gyógyszer

órákig nem tudok elaludni - öt perc alatt elalszom, legkésőbb 22 órakor

szedek gyógyszert - nem szedek gyógyszer

ha elaludtam, délután kettőig nem tudok felkelni - reggel hatkor kelek, frissen

szedek gyógyszert - nem szedek gyógyszer

90 kilós disznóra hízom - 73 kilót konstans tartom

szedek gyógyszert - nem szedek gyógyszer

kezelhetetlen bőrbetegségekkel küzdöm - rejtélyes módon megszűnnek a bőrbetegségek

szedek gyógyszert - nem szedek gyógyszer

három naponta járok vécére - naponta van székletem

Ezen egyértelmű jelek ellenére a pszichiáter szerint mindezeket nem a mellékhatások okozzák. Akkor biztos csak véletlen, hogy azonnal lefogyok gyógyszer nélkül, normálisan alszom, megszűnnek az allergiás reakciók, stb. Egyébként a pszichológus, aki szintén kezd a kretén irányába elmenni, szokta olvasni a Gyakorit, ha látja ezt, akkor üzenem neki, hogy "Helló!".

Egyszerűen nem értem, hogy miért köti a pszichiáter az ebet a karóhoz. Arra tudok csak gondolni, hogy szakmai hiúságból nem ismeri el, hogy elbaltázta a gyógyszerezésemet.