Hasonló helyzetben valaki?

Szia! Én is hasonló helyzetben vagyok. Még tavaly tavasszal tartottam magam mentálisan, aztán nyáron többet lehetett kimozdulni, az jó volt. Még a szeptember-október is, mert akkor még jártunk suliba, de november óta én is nagyon motiválatlan vagyok, egyhangú, kegyetlenül szorongok, kicsit kilátástalannak is érzem a helyzetem, pedig a diákmunkám megmaradt hálistennek, így heti 1 napot tudok dolgozni suli mellett és hipochonder is lettem. Ugyanez a helyzet, ha néha tudok találkozni a barátaimmal, vagy ha telefonálunk, jobban vagyok, de egyébként nagyon negatívan látok most mindent én is. Biztos vagyok benne, hogy a bezártság miatt van és próbálok úgy tekinteni a dologra, hogy nem lesz ez mindig így, de nem egyszerű. Egyébként én nem gondoltam volna, hogy ilyen dolgokat fog kihozni belőlem a bezártság, kifejezetten szeretek egyedül lenni és vágyom is rá, de ebben a helyzetben már képtelen vagyok produktív lenni. Mindezt azért írtam le, hogy lásd, nem vagy egyedül, a barátaim is nagyon szenvednek már, és ez teljesen normális. Belefáradtunk, na. Reméljük, hogy nem lesznek hosszabb távú negatív mentális következményei a dolognak. Kitartást kívánok neked, hidd el, egyszer vége lesz ennek és akkor majd sokkal jobb lesz minden:).