Miért izzad krónikusan a fenekem és miért érzek nyomást a fenekemben?

Sziasztok!

Elszántam magam és leírom a problémám, amelyet elképzelhető nem mindenki mer bevállalni. Megpróbálom rövidre fogni.

16-17 évesen elkezdett a nemiszervem, konkrétan a hátrahúzott bőr mögötti rész hámlani (közvetlen a makk alatt), véresre kirepedezni, és bebüdösödni, valamint kicsit ragadni. Eljártam vele kezelésre, kaptam sokféle kenőcsöt, semmi nem gyógyította ki, így ez a mai napig kísér. Évekkel később elkezdett problémás lenni a székelés. Szinte egész életemben napi 2x volt, 1 reggel, 1 este. Ez úgy változott, hogy miután reggel székeltem, kb fél órával később megint kellett, de az már inkább fél szilárd állagú volt. Este pedig kellemetlenül kezdtem érezni magam, ha nem tudtam székelni, ezért volt, hogy addig nyomtam, ameddig csak bírtam még akkor is, mikor már majdnem szétdurrant a fejem, csak hogy valami távozzon. 1-2 évvel később elkezdett enyhén, majd egyre krónikusabban izzadni a farcsonttól egészen a lyuk körüli rész és ágyék részig, beleértve a farpofák kb felét is. (átizzadom a farmert is) Majd ehhez kb 1 évvel később társult, hogy nyomást kezdtem érezni a fenekemben. Az érzés, amit korábban csak este éreztem, áttért egésznaposra. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor kijön minden, rám tör egy érzés, hogy még mindig van ott valami, de hiába nyomom nem jön semmi. A székelés végén 2 véglet van. Ha nem nyomom, csak engedem, hogy távozzon amennyit a szervezet szeretne, akkor egész nap úgy érzem, hogy még cipelek valamennyit bent. Ha viszont nagyon erősen nyomom, akkor pedig azt érzem, hogy mintha valami megakadt volna bent, és ugyanúgy cipelem magammal olyasmi ez, mintha kicsit szét lenne nyílva a gyűrűs izom, de valójában nincs. (mintha ott lenne egy kúp, ami részben kilóg)

Tények:

- a nemiszerv külső problémája nem múlt el, viszont ha nem izzadok és kevésbé érzem a nyomást odalent, akkor kevésbé hámlik, repedezik és büdösödik, valamint ragad a nemiszerv

- jártam 2 proktológusnál, mindketten ugyanazt állapították meg: nincs elváltozás, nincs polip, sem aranyér, sem daganat, viszont egy picit piros a végbél fala

- végbélkúpokat kaptam, nem hatott semmit

- elmentem egy urológushoz, aki mikor megvizsgálta a prosztatámat, az nem csak kellemetlen volt, de nagyon érzékeny is, az orvos szerint prosztatagyulladásom van, és jelenleg ezt próbáljuk kezelni

- a kezelés több mint féléve tart, ritkán kicsivel jobb, de soha nem múlik el teljesen

- ha reggel elmegyek székelni és visszafekszek az ágyba, beizzadok majd újra el kell mennem wc-re, van hogy harmadszor is

- ha munkahelyen vagyok, ahol egész nap mozgok, egyszer székelek bent reggel, majd többet nem kell... ritkán ebéd után úgy érzem, hogy valami felgyülemlik odalent, viszont nem jön löket, szóval konkrétan odaszorul és ott marad egészen addig, amíg egyszer csak nem jön egy löket, hogy mennem kelljen wc-re

- székelésnél valamivel többet érzek, mint korábban, olyan mintha kicsit beljebbről történne minden érzet, mint a problémák előtt, valószínűleg többet is érzek és ezért érzem odabent is abban a pár centiben azt, mintha ott lenne valami

- ha a gyomrom rendetlenkedik, abban a pillanatban elkezd izzadni a fenekem és már jön is egy érzés, hogy odalent tele vagyok, de nem kell elmennem wc-re

- ha gáz akar távozni odalent, de valamiért nem tudom kiengedni vagy nem akarom, akkor megmarad a "tág" érzet, mintha nem menne vissza

Jelenlegi állás:

Urológus több mint féléve kezel, néha jobb, néha nem, de megszűnni soha nem szűnik meg. Voltaren kúpot és gyulladáscsökkentőket szedek Fluxus Prostate-val, valamint normaflore-al. Minden napomat kínkeservesen megkeseríti. Nem tudok elmenni sehova anélkül, hogy ne fordulna meg a fejemben, mi lesz ha el kell mennem wc-re de nem tudok. Általában nem is kell, csupán felgyülemlik odalent és végig hordozom ezt a rossz érzést. Levisz az életről, időnként megfordult már öngyilkos hajlam is. Depresszióban élek emiatt. Nem tudok koncentrálni, nem tudok kiteljesedni. Úgy érzem elvagyok nyomva, mint egy cigicsikk.

Ha tudsz bárkit, aki ebben vagy hasonlóban küzd/küzdött, vagy esetleg te küzdesz vele, de nem mered felhozni mint téma, ne fogd vissza magad, minden tapasztalatot mondj el, mert szeretnék ettől az érzéstől megszabadulni végre. Minden véleményre kíváncsi vagyok, legyen az bármi, remélem itt megoldásra lelek.

A kérdésem: Mi tévő lehetek?

Köszönöm, hogy elolvastad, bizakodóan várom a reakciókat, legyen szép napod!