Miért van az, hogy mindig üresnek, rosszkedvűnek érzem magam?

Ez akkor kezdődött mikor szeptemberben kollégistának mentem. A kollégium miatt eléggé kikészültem és szorongtam, stresszeltem. Bár nem is jártam sokat oda mivel egyfolytában beteg voltam sokszor elég durván. Lehet a "lelkem" betegített meg, de ha a fejem fájt csak, már akkor is haza küldtek sajnos a koronavírus miatt. Ezért az osztállyal sem tudtam kialakitani azt a kapcsolatot amit szerettem volna

Eléggé társasági embernek tartom nagam,ezért nagyon rosszul éreztem magam mikor például nem tudtam szünetekben senkivel sem beszélni. A barátommal nyáron jöttünk össze és az is közbe tett, hogy eléggé féltékeny típus és sokszor emiatt el is rontotta a kedvem, nem támogatott hogy jobb lesz a kollégium azt mondta jobb lenne ha átjönnekék közelebbi iskolába és konkrétan azt, hogy meghal nélkülem hogyha nem vagyok ott. Időközben iskolát váltottam és tényleg már nem szorongok és nem aggódok annyira amiatt, hogy szilenciumon nem tudok tanulni,de az üresség nem múlt el belőlem.Olyan mintha akkor ott valami megtört volna bennem, valami hiányozna. Azóta egyfolytában fáradt vagyok, mintha valami nyomna belülről és bármikor eltudnám sírni magam. Akkor még anyukámmal is sokat veszekedtem lehet ez is közre játszik bár azóta újra kibékültünk. Most az online oktatás is rátesz mivel emiatt is stresszelek. Ha a barátaimmal vagyok akkor nem igazán jut eszembe, ha eszembe is jut és szomorú leszek próbálok jobb kedvre derülni nem mutatni. Egyik barátnőmnek volt olyan beszéltem erről és mondta segít támogat, de nem akarom másra rakni a terhem mikor tudom neki is megvannak a saját gondjai. Mikor a barátommal vagyok akkor is ez van bár akkor még annyira sem jut eszembe. Viszont ha elmennek és csak egyedül maradok csak sírni van kedvem és nem tudom mivel tudnám ezt a nyomást eltüntetni magamból tehetetlennek érzem magam és semmi sem segít még ki sírni sem tudom magamból ezt a nyomást és szomorúságot. Van olyan hogy alig bírok felkelni és az online óráimra bemenni. Valaki tudja miért van ez? Valami megoldás rá? Más volt már ebben, vagy hasonló helyzetben? Anyukámnak már mondtam nem érzem túl jól magam lelkileg, és beszéltük is hogy keresünk majd valakit akinek beszélgethetek erről, de nem halad valami gyorsan a dolog a vírus miatt sem, és nem hiszem tudja milyen szinten rosszul vagyok mert neki sem mutatom. Bár neki jobban mint a barátaimnak és kérdezi is ha látja rajtam baj van-e. Kérlek valaki írja le ha van tapasztalata ezzel.