Kisebb pánikrohamok jöhetnek rám mostanában?
Mostanában sokszor tapasztalom azt, hogy amikor kilépek a lakásból, másképp érzem magam. Leginkább ha iskolába megyek, akkor már órákkal előtte elnehezedik a fejem, nem fáj, olyan mintha szét akarna pattanni.
Ez után elszorul a torkom, sírás jön rám és csak bámulok magam elé. Kérdezte anyukám hogy mi a baj, nem tudtam pontosan megmondani.
Nem vagyok kiközösítve, inkább az érdemjegyektől félek, szorongok,pánikolok. Tudom e teljesíteni ezt az évet? Ha elbukok, mi lesz velem? Se állásom, se életem.
Igyekszem itthon minél több házimunkában kivenni a részem, hogy ne legyen az mondva "ráakaszkodott az anyjára" , de úgy érzem ez nem lesz elég, olyan szerencsétlennek érzem magam amiatt hogy még 18 éves létemre is eltartott vagyok.
Mit lehetne tenni? Szednem kéne valami szorongásoldót? Sokszor vannak öngyilkossági gondolataim, sajnos...
Szia,
Ne aggódj annyira minden rendben lesz. Az aggodalom nem tud megoldani semmit. Próbálj mindig pozitívan és vidáman hozzá állni a dolgokhoz. Ha úgy érzed nem bírod akkor inkább tarts egy kis rövid szünetet. Hallgass valami jó, kellemes zenét. Sétálj egyet vagy csak egyél valami finomat. Idéz fel esetleg valami jó gyerekkori emlékét. A lényeg, hogy próbáld kiengedni a gőzt. Nyugodj le, minden rendben lesz. Erősebb vagy mint gondolnád, nem fogsz elbukni.
Az öngyilkossági gondolatokat meg hesegesd el. Rengeteg jó és meglepetés van az életben.
Egyébként mindannyiunknak van egy védő angyala.. Érdemes benne bízni és hozzá is beszélni, mert jó gondolatokat tud adni nekünk. Én 22 éves koromig eltartott voltam. Legyél pozitív és ne aggódj ilyenek miatt. Mosolyogj mindig ha lehet :)
Jobbulást, üdv. :)
"Hogy tetszik érezni? Csinálják az életüket, vagy történik magukkal?
(...)
Velem történnek a dolgok, mögöttem történnek, fölöttem történnek - ki vagyok zárva a saját életem alakulásából: ez a hétköznapnak a lényege. És ezért gondolom azt, hogy ha Sátán lennék, akkor ezt csinálnám, hogy kizárnám az embereket a saját életük formálásából, alakításából, és teleraknám szorongással, és teleraknám félelemmel.
Hogy bölcsődés unokaöcsém, aki annak a szörnyű szokásnak hódol, hogy szopja a hüvelykujját - tetszik tudni, ez milyen borzalom? -, azt mondja nekem a gyerek: Péterkém, cumis gyereket fölvesznek az óvodába? Nem az egyetemi felvételtől fél. Cumis gyerek az óvodában! Már fél! Már szorongás! És szorongás, hogy bekerül-e a középiskolába, és szorongás hogy bekerül-e az az egyetemre, és lehet-e az, ami akar?
Miért? Ki találja ki ezt az életformát, a hétköznapoknak ezt az iszonyatát, amit ráerőltetnek az emberekre, és amit csinálni kell?"
(Popper Péter)
Eleve érdekes kérdés, miért hiszik azt az emberek, hogy ki tudják számítani, minek mi lesz a következménye és kormányozni tudják az életüket? Ha ez így lenne, mindenki milliárdos lenne - de legalábbis a börtönök biztosan üresek lennének.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!