Inhaláláshoz miért javasolják só adagolását, amikor minden középiskolai oldhatósági számítási feladat azon alapul, hogy a só nem párolog az oldatból?

Megfázás, nátha, influenza, allergia setén javasolt az inhalálás: ez történhet szárított gyógynövények adagolásával a forró vízbe (kamilla, kakukkfű, hérsfavirág), különféle illóolajokkal (diapulmon, eukaliptuszolaj), gyóygszerekkel (brómhexin). Sok leírásban a konyhasó, illetve különösen a tengeri só (?) adagolását is javasolják, ám figyelmeztetvén arra, hogy az mindenképpen jódozatlan só legyen. Ugyanakkor közismert, hogy szinte minden általános iskolai, vagy középiskolai oldhatósággal kapcsolatos számítási feladat azon alapul, hogy az oldatból a sótartalom nem párolog el, hanem csak a víz, vagy egyéb oldószer. Ezeket az említett feladatokat szerintem mindenki jól ismeri - szinte már a könyökünkön jön ki - a rettegett kémia tanórákról, a röpdolgozatokból, az érettségiről vagy éppen a felvételi, esetleg tanulmányi verseny feladatsorokból, egyetemi, főiskolai ZH-kból. Most akkor mi az igazság?