Hogyan lehet kezelni/ elfogadni ha valakinek mindenben jobb nala a novere?

Nem ertem miert baj egyaltalan, ha valaki jobb bármiben, vagy mindenben. Nekem pl a húgom mindig kitűnő tanulo volt, főiskolát végzett, vékony, csinos, sokkal jibabn néz ki mint én. És? Engem nem zavar. Örülök neki, ha neki valami sikerül. Ha nekem nem, az nem az ő hibája, hanem a sajátom.

Ha nem tudod ezt a helyzetet elfogadni, ha ennyire zavar, akkor talán még kellene gondolnod egy látogatást a pszichológusnál.

Tudom, nem hangzik könnyűnek, de magadat kellene elfogadni/szeretni. Olyan nincs, hogy valaki mindenben jobb a másiknál, ez amúgy is nehezen megfogható dolog. Te másmilyen vagy. Más alkat, más természet, másnak születtél. Te Piri vagy és nem Sári. Legyél egy magát a bőrében jól érző Piri, mint egy silány Sári árnyék.

A boldogság nem itt leledzik. Fogadd el, hogy a tesod olyan, amilyen és te is olyan vagy, amilyen. Azt keresd, mi jó neked, mit csinálsz szívesen. Ne azt, hogy hogyan tudnál a tesodnal “jobb” lenni valamiben. Mert így csak frusztrált leszel mindig. Mert Piri soha nem lehet Sári. És fordítva sem. Érted?🙂

Szerintem úgy lehet kezelni, hogy nem hasonlítgatod magad máshoz. Minden embernek önmagában nyugvó célja van, életének értelme nem a másokkal való egybevetésből bontakozik ki, és főleg nem a rivalizálásból- ami sok nagy baj okozója.

Valaki még majd nagyon fog örülni, hogy ha csendes, nyugodt tiszta-szívű vagy- és nem lesz opció, hogy inkább egy "nagyhangú és fontoskodó nővel élne.

Teljesen egyetértek az utolsóval. Ez olyasmi, amit magadban kell lerendezned - elfogadnod saját magadat, az értékeidet, ahelyett, hogy mással próbálod összehasonlítani magadat, még ha nem is egyszerű. Ne más mércéje szerint próbáld magadat mérni, mert az sosem segít. Nekem két jóval idősebb nővérem van, és emlékszem, kiskoromban mindig arra vágytam, bárcsak én is kitűnő tanuló lehetnék mint ők, bárcsak olyan jól sportolnék, bárcsak annyi barátom lenne, mint nekik. A szüleim részéről nem éreztem soha, hogy különbséget tettek volna köztünk, de a távoli rokonok felől mindig megkaptam, hogy én vagyok a család feketebáránya. Ettől függetlenül ahogy teltek az évek én is megtaláltam a saját hobbim, a saját utamat, azt, amiben én voltam jó. Innentől már egyáltalán nem foglalkoztatott, hogy ki milyen életet élt, ki hol tartott hozzám képest.

Ne úgy fogd fel, hogy a szépség az egyetlen, amit a magadénak tudhatsz, vagy hogy ezt most elveszítetted a nővéred fogyásával. Neked is egészen biztosan van olyasmi, ami hozzád illik, amiben jól érzed magad, amiben fejleszteni tudod magad, ami csak a tiéd :) Csak lehet, még nem találtad meg.

#1: Azért baj, ha valaki mindenben jobb, mert pl. ha x méteres távolugrásnak örülök, akkor x+0,1 m-nek jobban örülnék. Törekszek a jobbra, de ha valaki mindig, mindenben jobb mint én, mindig nálam 0,1 m-rel nagyobbat ugrik mindenben, akkor az elveszi a küzdőkedvet. Minek nyűglődjek, ha mindig csak a 2. leszek. És ehhez nem kell a másikat nézni, elég, ha megdícsérik a másikat. Most akkor a kérdező csukja be szemét-fülét?

Kérdező: Egy felsős osztálytársammal voltam ilyen viszonyban. Sz@r érzés volt. De igazat mondanak a többiek, hogy a saját örömödre tedd a dolgokat, és ne foglalkozz azzal, ha más ugyanakkor, ugyanabból nagyobbat csinál és ugyanannyira boldog emiatt mint te! Én ezen dolgozok most.

Ha ezt magadtól nem tudod elintézni, akkor érdemes pszichológushoz fordulni, ahelyett, hogy a saját idődet vesztegeted.

Védd meg magadat! És ha a szüleid ezt nem értik meg, akkor vágd a fejükhöz, hogy megértsék!

Eldönteni hogy te nem szeretnéd magadat hozzá hasonlítani, a környezettel is tudatni, hogy egyéniség vagy, saját gondolatokkal, érzésekkel, értékekkel. Szüleid számára nyilvánítsd ki, hogy nem szeretnéd, hogy ezt tegyék veled, mert számodra ez nagyon, nagyon fáj. Kötzöld azt is, hogy ezzel semmi jót sem tesznek, nem motiválnak, hanem ez kifejezetten lehúz és demotivál.

Sokan azért tesznek ilyet, mert "akkor majd biztos törekszik a gyerek", de ez sok esetben nincs így. Nagyon-nagyon rossz lehet más árnyékában élni...

Nem tudom, mennyire jó ilyenkor visszatükrözni, valahogy "megmutatni: mit is tesznek valójában", vagy ez csak tovább mélyítené a konfliktust...