Mit lehetne csinálni a nővéremmel? Már kiidegel!
Egy kicsit szülő-gyerek kapcsolatba is tartozik, de inkább ide.
Előre szólok, hosszú :):
Azt tudni kell, hogy a nővérem 16 éves kora körül elköltözött a barátja családjához(ebből is látszik, hogy kivételeznek vele, hogy ezt megengedték neki) aztán nemrég terhes lett, és állítólag a barátja ezért szakított vele. Nos, beszéltem a srác tesójával(jóban vagyunk), és a nővérem szakított a fiúval. Mikor visszaköltözött hozzánk, ugye terhesen, hisztizett, hogy vissza akarja kapni a szobáját(mikor elköltözött enyém lett az ő szobája, mert az nagyobb, kényelmesebben elférek). Mondtam, hogy biztosan nem, már az én szobám, erre anyáék is lecsesztek, és azt mondták, hogy amint megszületik tesóm kölyke, vissza kell adnom a szobát. Sőt, nővérem megpofozott, mikor mondtam neki, hogy legközelebb ne kúrassa fel magát. MEGPOFOZOTT!
Valamimt mindig beleszól mindenbe, amit csinálok, a zenébe, amit hallgatok, a könyvet leszólja, amit olvasok, vagy a cipőt, ami tetszik mondjuk. Mindig megpróbálja rábeszélni anyát arra, hogy ne engedjen el ide, ne adjon pénzt arra, stb. Szerencsére apát nem rudja ilyen könnyen manipulálni, de már ő is haragszik rám, amiért "undok vagyok a terhes testvéremmel". Ráadásul mindig hisztizik, hogy legyek csendben, ne jöjjenek át a barátaim, mert hangosak, és ő terhes, és pihennie kell. Anyának mindig mondja, hogy túl sok fiúbarázom van, tuti nem is vagyok már szűz, meg ilyenek, már majdnem eltiltottak a barátaimtól.
Előre tudom, mikor megszületik a gyerek, folyton ricsaj lesz a házban, amitől nem fogok majd tudni sem aludni, sem pedig tanulni, sem semmit csinálni. Tudom, amint idősebb lesz a gyerek, rám fogják sózni, amíg tesóm anyával "csajos napot" tartanak, amire engem persze nem hivnak, mert meg "kicsi vagyok". Régebben is ezt csinálták, kihagytak az ilyenekből mindig.
Nagynénim szerint(vele nagyon jóban vagyok, bárcska ő lenne az anyám!) nővérem féltékeny rám, mert szebb vagyok, anya meg őt védi, mert idősebb.
A macskámmal is köcsög, semmit nem csinál szegény macska, ő meg sicceg neki, meg elküldi.
Amikor azt mondom neki, hogy költözzön el, mert amíg nem jött vissza, jobb volt, nagyon mérges lesz, és kiabál, hogy hogyan lehetek ilyen, most szakítottak vele, és jajj.
Plusz, ha kérek pénzt valamire, vagy egy kicsit drágább cipőt szeretnék, rögtön mondja anyának, hogy ne kapjak ilyen drága dolgokat, a laptop is fölösleges nekem, és csak pazarolom a pénzt. Egyrészt, sosem pazarlom a pénzt semmire, másrészt pedig anyuék nem állnak rosszul anyagilag, szóval nem értem, mirt kell kiakadni, ha kérek ruhákra vagy cipőre pénzt.
Segítsetek, mit tudok csinálni, kikészítenek idegileg, főleg nővérem és anya.
Borzasztó, miután elköltözött, legalább kis ideig nyugtom volt.
válasza:Mindketten taplók vagytok, csak neked mentséged, hogy gyerek vagy. A nővéred méretes barom, mert elköltözött, amikor tetszett neki, most meg vissza, mert volt elég hülye, hogy felcsináltassa magát VAGY ne vetesse el. A szüleid miatt ilyen a helyzet, a nővéred csak kihasználja.
Szerintem a nagyobb szoba téged illetne, ha a nővéred nem lenne vemhes. Így azonban a gyerek miatt neki nagyobb szüksége lesz rá. Sajnos ez igazságtalan.
Javaslom, hogy erre készülj fel! Menj egyetemre koliba vagy majd bérelj lakást szülői segítséggel!
A szüleiddel is beszélj erről!
A gyerekpesztrálást ne vállald, ha nem tetszik. Nem vagy köteles. Mondd is meg nekik, miért.
válasza:Á, én a Kérdező helyében amikor először rám akarják sózni a babapesztrálást nyomós indok nélkül, csak letenném ezt a verset:
Azért a Kérdező szülei is mélyen elszégyellhetnék magukat, hogy a kisebbik gyereküket bombázzák elvárásokkal azért, mert a nagyobbik felelőtlenül bevállalt egy terhességet. Persze én is befogadtam volna ilyen helyzetben a nagyobbik lányom, de előre tisztáztam volna vele, hogy nem körülötte, és nem is a gyereke körül fog forogni a világ...
válasza: válasza: válasza: válasza:És miért a kérdező problémája kell legyen, hogy a testvérének annyi esze volt, hogy felcsináltatta magát??! Egyéni szoc. probléma. Ha már ahhoz nagylány, hogy gyereket szüljön, akkor legyen ahhoz is, hogy ezt önálló, felnőtt ember módjára oldja meg! Nem, az nem számít annak, hogy hazamegyek és odaszülök anyámék nyakára és még el is várom, hogy ehhez mindenki tapsikoljon és pattogjon úgy, ahogy ő fütyül.
Évekkel ezelőtt elköltözött a testvére, a kérdező megkapta a szobáját, hisz miért álljon ott üresen. Erre hazaállít a királykisasszonyka terhesen és veri a tam-tamot, ahogy a szülők is, hogy hát de a kölkének kelleni fog majd a hely.. Hát gondolt volna erre azelőtt, mielőtt vélhetően a nagy büdös semmire felcsináltatta magát! Hánynom kell az ilyen emberektől, akik csak addig tudják játszani a nagylányt, amíg kihisztizik maguknak, amit akarnak. De felelősség vállalni? Dehogyis. Felnőtt ember módjára megoldani a problémákat? Mit is képzelünk, hát nehogy már. Majd anyu meg apu eltart engem is meg a pulyámat is. Szép..
válasza:Én voltam hasonló helyzetben. És sajnos azt kell mondjam, hogy ezen csak az fog segíteni, ha majd elköltözöl. Én 17 éves voltam, amikor nővérem első fia született. Ők külön laktak, és a férje sem hagyta el, de olyan szinten volt lepasszolva hozzánk a gyerek hogy az durva. Minden nap. Fél napokra. Én meg 17 évesen elorehozott érettségiztem és nem viccelek, volt hogy apám azt mondta, ne tanuljak, a gyerekkel foglalkozzak, majd tanulok később! Mert ők idősek voltak, de azért bevállalták állandóan hogy vigyáznak a gyerekre, hogy nővérem műkörmöshöz tudjon menni, shoppingolni tudjon menni, fodrászhoz tudjon menni. Szüleim meg már akkor idősek voltak, nem bírták így engem ugraltattak hogy foglalkozzak a gyerekkel. Nagyon sokat romlott a szüleimmel akkor emiatt a viszonyunk, nem volt magánéletem, nem volt pihenés, mert nekem a gyerekkel kellett foglalkozni aki MINDEN Nap ott volt. Szerintem az hogy valakinek a nagyobb testvére szül egy gyereket, azt nem a nagyszülőknek és nem a kisebb testvérének szüli. Nekem nem volt kötelességem foglalkozni vele, mégis kellett. Nem én akartam azt a gyereket, hanem nővérem. 18 évesen 200 kmre mentem tovabbtanulni, hogy minél messzebb kerüljek tőlük. És mi lett? Anyámék ketten apámmal már nem bírták úgy a gyerek felvigyázást mint mikor én is ott voltam, így szépen egyre kevesebbszer vállalták be a gyereket, majd néhány év múlva gyerekeket, mert lett kistesó is. És onnantól kezdett helyre jönni a kapcsolatom a szüleimmel is. Első unoka volt szüleimnek szóval olyan szinten elkényeztették meg körül ugrálták hogy az borzasztó. Azóta eltelt több mint 10 év, és már nekem is van gyerekem. A családtól 300kmre lakunk, szóval nincs az mint nővéremnél hogy fél napokra minden nap lepasszolom a gyereket mert megyek fodrászhoz. Kéthetente-háromhetente egy napra jönnek látogatóba. Mégis meg tudom oldani a dolgokat gyerek mellett, mert én tudom hogy magamnak szültem. Nem másnak.
Szoval nem tudom hány éves vagy, de sajnos csak ha elköltözöl tőlük akkor lesz nyugtod. Mindegy mennyit veszekszel, vagy dacolsz, tapasztalatból mondom hogy csak rosszabb lesz, mert ahogy a szüleid ajnározzák és védik a nővéredet, te fogod a rövidebbet húzni. Kitartást addig, amíg sikerül elköltöznöd.
28N
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!