A bátyámat mindenki szereti, engem senki. Hogy lehet ekkora különbség?

Engem szó szerint gyűlölnek az emberek mielőtt megismernének. Nem vagyok szimpatikus. Pedig nem vagyok nagyképű, inkább visszahúzódó, csendes, rosszat még életemben nem mondtam senkinek. Mégis azt mondják rám olyan irritáló vagyok, hogy megvernének legszivesebben. Hiába vagyok kedves és udvarias, akkor sem kedvel senki.

A bátyám viszont mindenki kedvence. Azonnal, ismeretlenül is odavan érte mindenki. Keresik az emberek a társaságát. A legrosszabb nekem az egészben, hogy én tudom, ő egy rossz, gonosz ember! Mindenkit kinevet a háta mögött, kibeszél, lenéz mindenkit aki nem ő. A gyerekkorunk ezzel telt, hogy otthon mindenkit csúfolt, gúnyneveket adott mindenkinek. A mai napig így viselkedik! Pletykákat gyárt a gyengébb emberekről, pl a dagi, alacsony munkatársáról, hogy meleg és szerelmes az egyik kollégába. Ebben leli örömét! Mégis mindenki odavan érte! Nincs esemény amire ne hívnák meg! Még nem bukott le soha, mert a legképtelenebb meséket is elhiszik neki, ha nincs más akkor meg rámfog mindent. Azt mondja tőlem tudja az infót, én mondtam neki. Pedig évek óta más városban élek, mégis megtett engem otthon minden baj forrásának. Ha hazamegyek nem köszönnek vissza nekem az emberek! Nem tudom hogy lehet ilyen népszerű. Igaz, 190 magas, jó kiállású, többszörös első helyezett sportoló.