3 éve halt meg a bátyám és egyszerűen nem hagy szabadulni ez az érzés. Hogy lehet ezt feldolgozni?

"Nyilván temettél már el testvért vagy a gyerekedet, hogy ennyire okos vagy utolsó."

Igen, képzeld. Ebbe sikerült beletenyerelned bunkókám.

Kedves kérdező! sajnálom a kifakadásomat de rosszul vagyok tőle mikor kívülállók ugatnak bele abba amiről semmit sem tudnak, és lelketlennek bélyegeznek csak mert nem úgy reagálok, ahogy az ő kis lelküknek a legkényelmesebb, vagy egyszerűen csak igazolni akarják a saját reakcióikat. Nem vagyunk egyformák. Valaki belefullad a saját fájdalmába, vagy önsajnálatába. mások összeszorítják a fogukat, és hónapok után felkelnek a sokkból, mert egyszerűen nem engedhetik meg maguknak hogy cserbenhagyják a családjukat saját fájdalmuk miatt-ahelyett hogy még jobban vigyáznának az itt maradottakra.

Ha napi szinten abban élnél, amit a kérdésedben lefestettél- ahogy értelmezhető volt elsőre, akkor az bizony kóros állapot, súlyos depresszióval, ami ORVOSI segítséget igényel. Nem mezei pszichológust, hanem pszichiátert, vagy rendes kórházban praktizáló pszichológust, aki gyógyszert is írhat fel ha szükséges.

Én nem vagyok orvos, csak egy anya aki eltemette a kislányát, de saját bőrömből mondom: Túl lehet élni, ha nehezen is, de a muszáj nagy úr- főleg ha van aki számít rád. Igen, vannak szar napok amikor élni sem akar az ember. Igen, van hogy azon jár az eszed mit tehettél volna, mi lett volna ha még öt percig beszélsz vele, mi lett volna ha nem engeded el.. De ez semmin sem változtat. A félelem, a fájdalom csillapodni fog idővel, akármekkora közhelynek is hangzik ez. Az önvád, a bűntudat, a miértek.. hát az nálam egyelőre más téma, de a másik gyermekem érdekében remélem hogy túllépek rajta egy napon, és nem leszel túlzottan féltő szülő. A hullámzóan, nem napi szinten megjelenő félelmekkel szerintem nem lehet mit kezdeni, azon túl kell jutni,amin az idő fog segíteni, meg a napi szintű küzdelmek a gondokkal. Ami nehéz lehet még, hogy bűntudatot okozhat az is ha kezdesz visszatalálni az életedbe, mert árulásként élheted meg kedves halottdal szemben, hiába nem az. Bizony van az a helyzet amihez kellhet az orvosi,és gyógyszeres segítség, még akkor is ha gyűlölöm a bogyókat....

Nem tudom hogyan segíthetnék neked, nem tudom mennyire súlyos ez az állapot nálad. Ha akarsz valamit tudni, kérdezz, hátha tudok legalább egy pici támaszt nyújtani neked, ami segít túlélni és élni a számodra- bár kétlem, hogy jó tanácsokat tudnék adni, hiszen mindenki másként éli meg a dolgokat. De a folyamatos félelem ennyi idő után bizony már kóros, ahogy az is hogy ennyire rettegsz még mindig a szülők halálától.

Ha tenyleg ezen kattogsz folyton akkor kerj segitseget. Nem szegyen a pszichologus, jo lenne ha az emberek memegprobalnak elnyomni magukban a problemakat amitol feszultek, stresszesek, megkeseredettek lesznek hanem inkabb kibeszelnek a bajaikat.

Mar egy barattal valo borozgatos beszelgeto est is sokat segithet.

Szoval ja, ne tartsd ezt magadban, valakivel beszelj.

A szuleim eleg idosek, en is sokszor stresszelek es nekem is sokszor az jut eszembe h valami tortent, ha mondjuk este nem veszik fel a telefont, de nekem ez nem altalanos.

Mindenesetre a halal elkerulhetetlen, a szuleid valamikor megfognak halni, ezt jo ha most elfogadod, es megbekelsz vele.

Ja és részvétem a fivéred miatt, egy tesrvér korai halálánál talán csak a gyermek elvesztése a rosszabb

21/L