Ti azt, hogy fogadjátok el hogy a testvéretek gazdagabb és minden sokkal könnyebben megy neki az életben?

Nem zavar. Nem is mondanam hogy gazdagabb csak a baratja szulei jol allnak anyagilag es a baratjanak van sajat lakasa.

Mi meg alberletben vagyunk es hitelunk is van de kulfoldon elunk ahol jok a lehetosegek. Mi tobbet keresunk de tobbet is koltunk. Nekik meg sok penz elmegy a gyerekre

A bátyám sikeres, jól keres, boldog, szereti a munkáját.

Én pedig büszke vagyok rá, és örülök, hogy megcsinálta. Alkoholista, drogos szüleink voltak, a 0-ról érte el amit elért. Eszembe se jutna féltékenynek lenni rá.

Én 20 éves vagyok, nővérem 29. Ő már diplomás, gyereke van, szerető férj, nagy ház, Mercedes autó, sok sok utazás stb..

Én nem vagyok rá irigy, engem egy (saját) család jelenleg lekorlátozna, akadályozna.

Tovább tanulok, nem állok meg a mester képzésig, idén megszereztem az áhított jogosítványt, vettem egy autót, amire tavaly úgy vágytam, legbelül sárga irigy voltam amiért ő már vezethet.

Szóval, ahol most tartok, el nem cserélném. Utazni már tudok az országon belül, persze még apa beül mellém hosszabb utakra,de nem bánom.

Mondjuk én is szívesen mennék oda ahova nővérem, de tudom, hogy ez is eljön majd.

Valakinek jobban megy, valakinek kevésbé!

Valaki ugyanolyan igyekezettel nem tudja elérni azt mint a másik!

Úgy gondolom irigykedni nem szabad! Meg kell elégedni! Azzal csak magamat tudom tönkre tenni és a kapcsolatot a testvérrel!

Valami neki jött össze jobban, valami nekem!

Mi többen vagyunk testvérek kinek jobb az anyagi helyzete kinek rosszabb, de ha kell ott vagyunk egymásnak!

Szerintem meg lehet beszélni vele (hisz testvéred) hogy Neked nem esik jól ha többre tartja magàt azért mert, neki jobban megy!Ne elötted akarjon "menő" lenni! Ezzel nem szorosbítja a köztetek lévő kapcsolatot!

Te meg ne akadj fent rajta még ha rosszul is esik! Akinek jól megy (nem mindenkinél) de sokkaknál átértékelődnek a dolgok és máshogy gondolkodnak, nem biztos hogy rosszat akar!

#15

8-as vagyok.

Vannak hibáim, de az irigységet nem ismerem.

Soha senkire nem voltam irigy, még gyerekkoromban sem. Sőt, gyerekként még a kedves játékaimat is elajándékoztam, ha a másik gyerek megkívánta, a szüleim nagy bosszúságára, mert nem voltunk gazdagok.

Őszintén sajnálom, hogy te nem ismersz ilyen embert, vagy magad nem vagy ilyen!

Nekem szerencsém van, mert a számomra fontos emberek egyike sem irigy.

A nővéremék anyagilag többre vitték mint én. Nincs bennem irigység mert amikor kellett a segítség mindig mellettem álltak. Jól megvagyunk. Mondjuk ők 3 évente új opelt vesznek míg én bkv busszal járok.

Elfogadom a helyzetet mert én a tanári pályát választottam míg ő gyógyszerész lett saját gyógyszertárral.

Mi is szegények voltunk nagyon. Az egyik nővérem Amerikában él a férjével, de nem állnak annyira nagyon jól, viszont így is mindig segít, mikor elromlott a mosógépünk, a sógorom egyből hívott, hogy mennyi kell egy újhoz, de mondtam, hogy megoldom fizu előlegből. A másik tesóm egy gazdag pasival él, együtt vettek lakást Budapesten hitel nélkül. Ő is mindig segíteni akar, meg olyan ajándékokat vesz, ami drága és szükség van rá otthon... Kicsit kellemetlen, hogy jótékonykodnak, meg hogy megkérbek, hogy a párjaiknak is köszönjem meg, de végül is tényleg rendesek. És ha befejezem az egyetemet (már csak két vizsga) akkor nekem is jobban fog menni talán.

Most tesóm épp nyaralni van, 2 hétre a tengernél... Én meg diákmelóból két évig gyűjtöttem, hogy 5 napra elmehessünk a Balatonra :D egy picit irigylem, mert sose jártam még külföldön, de mindig olyan boldog, ha mehet, hogy nem tudok rá haragudni.