Egyke fiúk/lányok! Ti nem éreztek valami hatalmas betöltetlen űrt az életetekben, hogy nincsen testvéretek?

Én egyke lány vagyok, párszor belegondoltam tesókat szemlélve, hogy milyen jó lehet nekik, hogy ott vannak egymásnak, de ha választhatnék, ugyanúgy egyke lennék :)

20/L

11es... én nem beérem egy kutyával, hanem nekem teljes az életem egy kutyával. Nem mindenkinek a házasság és a gyerek élete célja. Azért ennyire ne általánosíts már pls... Jah, és párom is ugyanígy van vele, pedig neki van egy nővére, akiből köszöni, nem kér.

Én egyke vagyok, és nagyon jó így. Sosem vágytam egy testvérre.

Én egyke lány vagyok. Anyám és apám szétmentek a születésemkor. 10 éves koromig vágytam kistesóra. (Eddig nem ismerem apámat). Aztán a szüleim újra összejöttek és hozta magával a 2 féltestvéremet, akikről soha nem tudtam.

Na, akkor tanultam csak meg értékelni, mennyire jó volt egyedüli gyerekként. (4 év utan újra kikerültek az életünkből).

Beletörődtem.

10 éves koromig kérleltem anyáékat :D ,hiába tudtam,hogy egyszerűen nem lehet gyereke anyának,mert el kellett kötni a petevezetékét,vagy ilyesmi.

Nem rágódom ezen,nem érzek űrt,mert nincs is helye neki,mert hát soha nem is volt testvérem.

Sosem örültem neki,hogy egyke vagyok,de ez nem akadályoz meg semmiben. Engem nem zavarnának azok a tipikus testvéres idegesítő dolgok sem.

Én csak a pozitív "velejáróit" sajnálom,hogy nem kaphatom meg,pl. kisegítik egymást (néha) a sz@rból,ilyesmik.

Akkor nagyon zavart,mikor úgy harmadikban az osztálytársaim elkezdtek cukkolni,hogy nem zavar-e,hogy nincs kivel megosztani a csokit,meg ez milyen önző dolog már,hogy többet kapok. Buta korszak volt az.

Lett volna kistestvérem,de ki kellett műteni,mert kiújult a Hochkin-kórja anyámnak.Pedig jó lett volna egy húg.

#19-essel mondjuk egyetértek.

Nekünk is van háziállatunk,és gyakran vagyok én is egyedül itthon,és elég zavaró lenne egy testvérrel együtt ezt kivitelezni.

Habár a tesóm most valószínűleg harmadikos lenne,és olyan tagozatra járna,ahol KÖTELEZŐ bentmaradni 4-ig.

Én fél háromkor megyek haza kb.,anyám fél ötkor jön. Szóval nem nekem kellene megvárnom,majd felkarolva hazahoznom busszal (mert gondolom nem jöhetne egyedül haza busszal),hanem anyám menne el érte.

Ja,ebből az a lényeg,hogy a "délutáni szabadidőm" nem csökkenne le időtartamban.