Mit csinaljak az erzeseimmel?

Senki nem örül neki őszintén, ez természetes. A nők/férfiak sem örülnének, ha azt mondaná nekik a párjuk, hogy “édesem, én annyira szeretlek téged, és olyan boldog család vagyunk így együtt a gyerekkel, hogy úgy döntöttünk, szeretnénk még egy feleséget/férjet”. Most még nincs is személy, akit szerethetnél, csak egy gondolat róla. Majd ha otthon lesz, akkor kialakul. Ne aggódj, normális amit érzel, ne erőltesd ezt a látatlanban megszeretést, ez nem így működik.

Akkor ezek szerint nem 3 év lesz köztetek. KÖztünk 13 év van, amíg csak feküdt, aludt, addig nem tudtam vele mit kezdeni, kerültem, mit csináljak vele? Gügyögjek, mint akinek nincsenek otthon? Inkább hagytam. Aztán amikor már kezdett menni, lehetett vele játszani, nem társast, hanem egyszerű építőkockásat, később dominót, szóval, amikor már kezdett ülni, menni, akkor már tudtam vele játszani, tudtam mit kezdeni vele. Én is újra játszhattam. De sok ez a 13 év korkülönbség. Mindegy, így alakult.

Természetes, hogy az elején furcsán érzed magad, hogy már nemcsak te leszel az egyetlen, akire figyelnek majd a szüleid. De ne aggódj, attól még, hogy lesz tesód, a szeretetük nem fog megváltozni. Meglátod, jó lesz, hogy nem leszel egyedül. Én egyke vagyok, egy ideig nagyon vágytam kistesóra, de most, hogy már felnőttem (19 vagyok), az lenne az igazán furcsa, ha egyszercsak tesóm születne.

nálunk 15 év a különbség kisebb öcsémmel a nagyobbal csak kettő .A kicsit imádom születése óta ami visszafele is igaz .