Mit csináljak, ha rosszul esik, hogy nem akarják látni a szüleink, hogy én más vagyok, mint a testvérem?

Már felnőttek vagyunk mindketten,de a szülők még mindig nem akarják elfogadni,hogy nekem más az egyéniségem,mint a nővéremnek. A nővérem gyerekkorunk óta így állít be nekik, és versenyzik azért,hogy ki kapjon tőlük elismerést,támogatást. A szüleinknek azt látom,hogy agymosás alatt vannak,mert elfelejtik,hogy nekem nem ugyanaz az ízlésem, életem, céljaim. Engem akarnak megnevelni és megbüntetni a nővérem hibái miatt.

Pl. A nővéremnek rengeteg külföldi szeretője volt, akik közül egy prostinak is el akarta adni.

Én ne beszélgessek senkivel,ne legyenek barátaim, még nyelvgyakorlás miatt se beszéljek külföldiekkel,mert biztos én is odajutok,mint a nővérem. Már 10 éve vannak külföldi barátaim, de egyikkel se feküdtem le. Ennyi, de nem is nagyon mondom nekik,mert nem értik.

Nem mindig esik rosszul amúgy, sokszor elfogadom. Csak nem tartom normálisnak. Mi bajuk van tulajdonképpen? Hogy alakulhatott ki mindez?