Utálom a testvérem! Változhat ez valaha?

Amióta megszületett a nővérem ( 27/L) gyereke én és a szüleim vigyázunk rá, ő csak akkor hajlandó ha éppen kedve van hozzá. A ruháimat elveszi , és csak 1-2hónap könyörgés után hajlandó visszaadni vagy ha éppen megtalálja. A szüleimtől elvárja , hogy 100%-ig kilegyen szolgálva, neki mindent lehet, de nekem nem engedik meg a szüleim,hogy a barátommal együtt aludjak nálunk, akivel 5 éve vagyunk együtt. Nem szeretném,hogy az önálló életembe részt vegyen, teljesen elzárkozóm elöle mert teljes szívemből utálom és minden mást is ami vele kapcsolatos. Azon gondolkozom,hogy otthagyom az iskolát és elmegyek dolgozni és egy saját albérletbe költözöm. Leginkább a szüleim miatt vam bűntudatom hiszen normálisan neveltek minket , mindig tisztességesen és egyenlően bántak velünk és azt mondják,hogy jóba kell lennem vele hiszen majd csak mi maradunk egymásnak... De én nem érzek iránta semmi testvéri köteléket.