Gyakran látjátok tesótokat?

Én 22 vagyok, tesóm 5 éves lesz.

Nagyon nem egy életszakaszban vagyunk, ha otthon vagyok, persze eljátszok vele, de ennyi kb. Majd később.

Én 39 N vok, a bátyám 42, az öcsém 25. A bátyám egy semmirekellő, ingyenélő, naplopó, néha agresszív, nem dolgozik, stb. stb, egy sz.r alaknak tartom. Az öcsémet bírom, bár nem állunk közel egymáshoz, max. elhülyülünk időként. Mindannyian otthon lakunk, xar egy helyzet...

Kedves kérdező, én megértelek, hogy hiányzik a család, de ki miben nőtt fel. Neked hiányod van, nekem többletem, ki mit ismer. Mi alakítottuk úgy az életünket, ahogyan lett, nálatok nem volt beleszólásod. Ha a férjednek van családja, akkor szeresd őket, szeressétek egymást!

Én 17 éves vagyok, van egy 22,5 éves és egy 19 éves bátyám. A nagyobbik tavaly költözött össze a barátnőjével, de itt laknak majdnem a szomszédunkban, úgyhogy szinte mindennap látjuk őket, de egy héten legalább 4-szer. A kisebbik bátyám pedig még itthon lakik, úgyhogy mindennap találkozunk:) Kivéve, ha barátnál, barátnőnél alszunk éppen vagy többnapos kirándulás van :D

Igazából mindkettejükkel jó a kapcsolat, a naggyal annyiból jobb, hogy amióta nem lakik itthon, azóta nem veszekszünk soha és így tök jól megvagyunk :D Másik bátyámmal meg néha összekapunk kis hülyeségeken, de nem tart sokáig és nem is komoly veszekedések ezek.

Kisebb korunkban több volt a harc, de olyan nagyon rossz tesók sose voltunk szerintem. Ha már durvult volna a helyzet (mivel én lány vagyok, néha fitogtatni akarták az erejüket velem szemben kiskorunban), akkor a szüleink, de leginkább apa helyre tett mindenkit egy határozott és erélyes rászólással :D Utána békén hagytak a fiúk :D

Egyébként anyukám is 2 tesóval nőtt fel, apának egy nővére van, szóval ők is tudják, hogy jó, ha az embernek van egy jó testvére, így neveltek minket elejétől fogva, és igazából velük is nagyon jó kapcsolatot ápolunk mindhárman szerencsére!:) Jó szülők nagyon.

Egyébként mi rengeteget csibészkedtünk, megszámlálhatatlanul sok csínytevés van a hátunk mögött a két tesómmal :D Nagyjából ennyi az én történetem.

18 éves lány vagyok, van egy 26 éves bátyám és egy 13 éves öcsém. Bátyámnak már felesége van és egy kislányuk, ők külön élnek tőlünk lassan 3 éve. Kicsi koromban sok mindenre ő tanított meg, ennyiből előny volt a 8 év korkülönbség, de utána egy ideig nem tudtunk mit kezdeni egymással, mert hát ő kamaszodott, én meg még nagyon gyerek voltam. Ekkora hidegültünk el egymástól, plusz neki volt egy zűrös időszaka. Viszont amióta a feleségével együtt van, azóta megint jobb a kapcsolat, jó hatással van rá a nő :) Nem beszélünk sűrűn, hetente-kéthetente egyszer találkozunk és ez így jó. Ettől függetlenül persze tudjuk mindketten, hogy bármikor számíthatunk a másikra, de nem lógunk egymáson. Amúgy se tudnánk, mert ő reggeltől késő délutánig dolgozik, tehát tényleg csak a hétvégéken tudnak jönni hozzánk. Gyerekként amúgy rengeteget szórakoztunk együtt, játszottunk az udvaron, kint bicikliztünk az utcában lakó gyerekekkel, számítógépen játszottunk együtt meg ilyesmik, ő tanított meg biciklizni, görkorizni...Szép emlékeim vannak vele:)

Öcsémmel még egy fedél alatt élünk, hát nem mondanám rózsásnak a viszonyunkat...Rettentően elkényeztették a nagyszüleim, iszonyatosan rossz természete van. Egész nap csak a gép előtt ül, soha nem tanul, mindent leszar és tényleg nem tudsz neki olyat mondani, ami érdekelné (esetleg azt, hogy kap valami számítógéppel kapcsolatos ajándékot). Undorítóan beszél, káromkodik, és még csak most tölti majd be a 13-at. Ez igazából anyu hibája, nem nevelte meg soha és mint említettem, a velünk élő nagyszüleink nagyon elkapatták. Úgy érzem, hogy fog még eleget fájni a fejük miatta. Szóval vele nem vagyunk igazán jóban. Vannak jobb napjai, akkor egész jól ki lehet vele jönni, de hamar elmúlik nála:)

10 év korkülönbség van köztünk, én 32 vagyok, ő 22. Mindketten nők vagyunk. Már külön élünk a szülőktől és egymástól is. Hetente legalább egyszer találkozunk, szinte minden nap beszélünk. Szoktunk közös programokat is szervezni. Nagyon közel állunk egymáshoz.

Amikor kicsi volt, akkor nem igen tudtunk egymással mit kezdeni, sokszor sírtam vissza az egykeséget:). Nagy volt a korkülönbség is, meg teljesen más természetű,mint én. Viszont ahogy nőtt, egyre Közelebb kerültünk egymáshoz. A legjobb dolog, amit a szüleim adhattak nekem, az ő :).