Jól látom-e, hogyha a testvéreknek már családjuk van, akkor ők egy család/zárt közösség/ én pedig csak a testvér? Folyt. Lenn

A tesókkal mi is a leg ritkábban állítunk be egymáshoz szó nélkül. Pedig szeretjük egymást.

Természetes, hogy a saját családja az első, mint ahogy, gondolom, neked is. Bárkihez családostul beállítani pedig bejelentkezés után illik. Szólóban én nem ragaszkodom ehhez, az öcsém be szokott ugrani csak úgy, akár kora reggel vagy késő este is pár percre, de ez nem olyan gyakori, hogy zavaró legyen.

Az se jobb mikor valaki leszarja a családját (feleség/férj, gyerekek) és BÁRMI ami a testvéreivel történt fontosabb (sajnos ismerek ilyet).

Már bocs, de normális ember senkire se tör rá hívatlanul és teljesen váratlanul, legalább egy telefont illene megereszteni, mielőtt betoppansz valahova Attól még, hogy család, lehet magánéletük, terveik, amiket az ember keresztülhúzhat, zavarhat, ha beállítanak csak úgy. Bár, ha nincs belőle sértődés, hogy kiszólnak az ablakon, hogy "bocs, épp az ágyban hemperegve faljuk a jégkrémet a délután közepén, semmi kedvünk felkelni, a filmet leállítani, és téged beengedni", vagy még ennyi sem, csak várják, hogy a kapu előtt álló lekopjon, akkor ok...Remélem, érted az iróniát.

Én alapból csak bejelentéssel megyek bárhova. Egy telefonhívás mibe kerül? 2 perc. Lehet otthon sincsenek vagy épp élfoglaltak, nincs kedvük látogatókhoz. A szüleimhez se állítanék be spontán.

szerintem ez mindenhol így van.mindenki a saját családját részesíti előnybe. az meg alap hogy bejelentkezem ha átmennék hozzájuk. még saját anyámat is felhívom hogy nem zavarom e ha átmegyek hozzá

Jól látod. De szerintem ez így normális. Nem hiszem, hogy kevésbé szeretjük egymást, csak a saját kis családunk fontosabb és jobbam előtérbe kerül.