Más is van, aki úgy érzi/érezte hogy a testvére a harmadik szülője? Mi ilyenkor a teendő?

"Középiskolában szégyen a közepes. Nem kell ehhez felsővezetőnek lenni."

Ja, hogy egyébként nem baj, hogy egy átlagos senki vagy. Látom szereted a kettős mércét.

Az egyes válaszoló sztorijában szereplő testvér nem hajtotta a kisebbet, hanem megalázta. Amikor pengeéles aggyal úgy gondoltam, hogy nekem nem kell feltétlenül tanulnom, anyám nem azt mondta, hogy utcaseprő leszek, hanem azt, hogy tanulni kéne kicsit, és hibátlan lesz minden, nemcsak négyes. A kettő között óriási különbség van.

Hogy a kérdésre is feleljek érdemben: a bátyám rosszabb, mint a szüleim összevéve. Olyan durván aggódik értem, hogy képes belemászni a személyes terembe, és naponta többször hívogatni, hogy mi újság, és hazaértem-e már, és minden rendben van-e, és miért nem írok vissza, baj van-e. Az agyamra megy. Le se merem írni, hány évesek vagyunk....

Nekem is van egy bátyám, majdnem 2 évvel idősebb. Nálunk is én vagyok a gyengébb tanuló, ő pedig az ész.

Engem is ő nyom előre (vagy éppen a földbe döngöl, vagyis) segít más megvilágításba helyezni a dolgokat. (De ez sem elég.)

Én mindig felnéztem a bátyámra, mostanáig ő a példaképem. Sok hülyeséget vágott már a fejemhez, úgy ahogy én is az övéhez. De mindig próbálok a kedvében járni, mert tudom, hogy ő az, akitől a legtöbbet tanulhatok. Nekem ilyen emberre van szükségem,mert magamtól nem megy, és ő az aki néha így, néha úgy rúgdos előre, néha pedig sehogy sem.

Nem is tudom elmondani, mennyire hálás vagyok érte... Egyes, te pedig elmenekülsz? Húzd ki a tüskéket!