Mit tegyek, hogy a szüleim rám is büszkék legyenek, ne csak a nővéremre?

A nővéred teljesen más életszakaszban van, mint te. Gondolom, már évek óta nem lakik otthon, téged meg minden nap látnak, ez is belejátszik a dologba. Azt, ahol most te tartasz, már átélték a szüleid a nővéreddel, az újdonságok vele történnek, ezért van a központban. Ez nem jelenti azt, hogy rád ne lennének büszkék, vagy ne szeretnének ugyanúgy, csak az ember úgy van összerakva, hogy többet beszél, jobban odafigyel arra, amit először él meg.

Férjhez menni és szülni nem egy érdem. Egyetemi felvételi szintet megugrani statisztikailag mérhető teljesítmény.

Annyira nem lehetnek buták, ha elvárás, hogy egyetemet végezzenek a gyerekeik, és nem büfé-ruhatár szakon.:-) Az meg természetes, hogy olyan életesemény idején, ami nagyban meghatározza a gyerek jövőjét, az a téma, nem pedig a gimis kislány, akiről majd jövő júliusban derül ki, hogy megy-e egyáltalán egyetemre. Szó nincs arról, hogy nekik csak a "pottyantás" lenne az érdem, a nővér nyilván már végzett az egyetemen, dolgozik, és most éppen kiteljesedik a család is. (A kedves "pottyantott" kommentelők csinálják utána, ha ennyire irigylik.:D) A hugi meg legyen türelmes, és végezze a dolgát, ami jelenleg az, hogy sikerüljön a felvételi, ahelyett, hogy a 10 évvel idősebb nővérére féltékenykedik, mert nem az a központi téma karácsonykor, hogy hányas lett a fizika támazárója.

A te életed értelme ne az legyen, hogy büszkék legyenek rád a szüleid. Ne akarj megfelelni az elvárásoknak, te olyan vagy, amilyen. Ne a szüleid boldogságát keresd, inkább a sajátodét. (Ez milyen közhelyes lett.)