Miért lenne testvéri kötelességem a húgomon segíteni?
Egyenlőre otthon lakunk mind a ketten, nagy a ház elférünk.
Főiskola mellett dolgozom, a pénzemből beadok a vásárlásba a többit pedig félreteszem vagy vásárolok belőle.
A húgom rendszerint "kölcsönkéri" a ruháimat. Ami abból áll, hogy leveszi a száradóról és nem kérdezi meg.
A szobaajtómat már zárom mert folyamatosan nálam turkált.
Ha veszek valami nasit magamnak elvárja, hogy abból neki is adjak mert testvérek vagyunk és ez neki jár.
A ruhákkal is ugyanígy van, hogy mivel testvérek vagyunk ő hordhatja azokat. Amiket aztán kinyújt(pólók, ruhák) mert 1-2 számmal kisebb rá.
Elvárja, hogy mindig mindent megosszak vele. Vásárolgassak neki stb, stb.
Anyu nem szól ebbe bele.
A húgommal már nem egyszer nekiálltam beszélni, de egyik fülén be a másikon ki.
Vagy én gondolom rosszul és tényleg meg kellene vele osztanom minden csak azért mert testvérek vagyunk?
Nem tudom, én még gyerek voltam az idősebb fősulis tesóim mindig vettek nekem egy csomó mindent meg vittek ide-oda és én is hordtam a ruháikat, persze ennek nem mindig örültek ők sem :)
De mi ezen nem akadtunk ki.
Persze az sem normális, ha követelőzik meg ilyesmi.
Már nem kisgyerek a húgom.
20 éves. Én 22.
Jah, hát az úgy más, nekem ez max 16 éves koromig volt így.
Ő nem dolgozik?
A nasiból megkínálnám.
Ha kérdés nélkül elvenné a ruháimat, leordítanám a fejét.
Ha normálisan viselkedik velem, valamit nagyon szeretne és ő maga is tesz érte, hogy meglegyen (gyűjtöget rá, esetleg nyáron diákmunkázik érte), akkor segítenék, amennyire tehetem.
Itt azért egy szülőnek közbe kéne lépni, mert ez nevelési kérdés. Sose engedtem, hogy a gyerekeim szó nélkül használják egymás cuccát, a magántulajdon tiszteletét alapvető dolog belenevelni a gyerekbe, még családon belül is. Az is alap viszont, hogy legyenek egymással (meg mindenki mással) empatikusak, oda-vissza. Nyilván egy főiskolástól, aki suli mellett dolgozik, nem várható el, hogy a kis pénzéből mindenen osztozzon meg segítsen, de azért a nasit, kisebb dolgokat illik megosztani a többiekkel. Ahogy a kisebb testvérek is tehetnek azért, hogy legyen egy kis saját pénzük, persze a lehetőségekhez mérten - 12 éves gyerek ne menjen (nem is teheti) dolgozni, 16-17 évesnek viszont már nem árt egy kis nyári meló, ha extra igényei vannak, amik a családi kasszából nem fedezhetők.
Ja, bocs, most látom, 20 éves a húgod.
Ez esetben tanulja meg beosztani a saját pénzét, ebben segíts neki, ha hagyja.
nekem öcsém van (ő 14 én 19 lány), így a ruhaprobléma nincs
véletlenül volt hogy hozzákerült a zoknim és hordta míg észre nem vettem, de ennyi :D
a többi dolgot meg tudja, hogy csak el kell kérnie és odaadom
szerencsére nálunk már jó ideje nincs ilyen elvesszünk valamit szó nélkül dolog
azt én is utálnám, ha más turkálna a dolgaim között
sütivel meg nasival meg megszoktam kínálni, de nem elvárás
szóval jó testvérek vagyunk, ami olyan azon osztozunk de alapvetően mindenkinek megvan ami kell és nem várja el ezeket se (többnyire)
Nincs olyan, hogy testvéri kötelezettség, vagy kötelesség, csakis olyan létezik, hogy szülői kötelesség. Semmiféle kötelezettséged nincs a tesztvéred felé és neki nincsenek extra jogai veeld szemben.
A tesvérkapcsolat horizontális, azaz egyenrangú (kéne, hogy legyen): adok-kapok.
Anyád nem szól bele, azaz nem teszi helyre az önző, szemét testvéredet, te pedig a jelek szerint elég gyáva vagy ahhoz, hogy a tesó szabadon garázdálkodjon a dolgaiddal.
Először: megbeszélni vele, hogy kié mi, és mit szabad, mit nem, ha nem ért a szép szóból, utána jön a tesvérbunyó. Olyan formában, amilyenben akarod. És a két rohadt nagy pofont javaslom. Én annak idején azt tettem, és öcsike mindjárt tudta, merre van a hazafelé. Többet nem szedte el a dogaimat kérdezés nélkül.
A helyes szó ebben a szövegkörnyezetben: egyelőre.
Nincs olyan, hogy neki bármi JÁR csak azért, mert a testvéred. Jól gondolod, nem vagy köteles megosztani vele semmit. És ha nem osztod meg vele a nasit, igazad is van, mert ha ennyire önkiszolgáló, akkor az a normális, ha zárod a cuccaidat előle. Vegyen magának!
Nálunk ugyanez ment, anyám még védte is a húgomat. Egyszer még nekem is ugrott (még ő!) és akkor kapott egy öklöst tőlem..tragikusnak éreztem, hogy 20 évesen itt tartunk. Az úgy jó időre helyre tette, de meg nem oldódott végleg. Ma már 33 és 31 évesek vagyunk, mindketten második babát várjuk, ő külföldön él így problémamentes a kapcsolat. Néhány éve mikor kiment a párja után , én segítettem neki (repjegy, 1 havi pénz és munkahelyet szereztem neki a barátnőm protekciójával). Mikor kb. fél év -1 év után kértem rendezze a számlát (kölcsön volt az anyagi része az első fizuig), mindenféle kifogás jött: ő terhes(én is terhes voltam), én jobban élek mint ő, milyen szemét vagyok hogy visszakérem (a kölcsönt??!)..stb. Hónapok alatt nagy nehezen odaadta és akkor mondtam neki hogy minden harag nélkül nem adok pénzt többet kölcsön neki, mert elegem van hogy felnőttként is ezeket a drámákat kell lejátszani. Anyám azzal h soha nem szólt bele vagy beleszólt és a húgom mellé állt egy önzőt nevelt belőle (anyut is lehúzta még 2 éve 50.000 rel pedig szegénynek 65.000 a nyugdíja).
Neked kell most csírájában ezeket kigyomlálni, ha a szüleid rátok hagyják, mert látod hogy maguktól ezek nem oldódnak meg. A barátnőm majd 40 éves, a húga mai napig irányítja (ott nem anyagi hanem energia és figyelmi dolgokról van szó). Sok sikert kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!