Többet értem el az életben, mint a két bátyám és a szüleim, akkor miért nem vagyok boldog?

Még mindig haragszol rájuk, talán sajnálod őket.

Ne rágódj a múlton. Inkább örülj annak, hogy ilyen szerencsésen alakultak a dolgok, hogy tudtál tanulni és jó munkád lesz.

Ha a haragra fordítod az energiáidat, akkor nem fogod tudni élvezni az életedet.

Nem kell szeretni őket, nem kell elfelejteni, hogy mi volt, de túl kell lépni rajta.

Én sikeresebb vagyok szakmai tekintetben mint a testvéreim, de nem ettől vagyok boldog...

sőt amikor 3 szakmám volt, állandó állásom....akkor nem voltam boldog...

a boldogság nem feltétlen a munka, a pénz, a siker...a boldogság a boldogság!

szerintem téged te magad választod el a boldogságtól...a családod miatt, a sérelmeid miatt...

utazz haza, beszélj velük, hátha változnak a dolgok...

de neked kellene érezned, hogy mi választ el a boldogságtól...

22F

" az emlékek mindig kísérteni fognak" Igen, ez jut eszembe a főnöknőmről is az Erdei Mariról. Nem az jut eszembe, hogy milyen jó áramköröket gyártanak ott, hanem, hogy visszaélt a szeretetemmel, bizalmammal, meglopott, elárult, és az adott szavát nem tudta megtartani, csak két napig, mert nekije fontosabb volt a pénz. Ez 2 éve volt, de még nem tudtam kiheverni. Kár, pedig szeretem azt a kis hülyét. Lehet kapni olyan pofonokat ingyen, váratlanul, amiket nem könnyű kiheverni.

De ha ez neked 10 éve tart, akkor még van 8 évem.

"Mikor előkerült a barátnőm szülei előtt "és a szüleid" téma akkor arról inkább nem beszélek, utálom őket már vagy 10éve képtelen vagyok haza utazni"

"Én már túl vagyok rajtuk, nem érzek irántuk semmit."

te magad hazudtoltad meg ezt...szóval jobb szembe nézned ezzel...hidd el jobb lesz...

22F