Túlságosan szeretem a testvéremet, az normalis, ha őt szeretem a vilagon a legjobban?

Nincs ezzel gond, bár azt feltételezem, hogy fiatal vagy és nincs párod.

Megkérdezhetem, miért gondolod úgy, hogy ő nem is szeret téged?

Teljesen normális, én is így vagyok az öcsémmel. Nagy köztünk a korkülönbség, amikor kicsi volt, a szüleim építkeztek, így nagyon sokat kellett vigyáznom rá, kb. úgy gondolok vissza a kiskorára, mintha a gyerekemről nosztalgiáznék. Plusz ő az egyetlen, akinek nem tudok nemet mondani, ezzel a férjem is tisztában van. Annyi a szerencse, hogy nem él ezzel vissza, és én is mindig számíthatok rá. Gondolkoztam már rajta, hogy ha nem ilyen lenne, hanem pl. folyton próbálna lehúzni ilyen-olyan indokkal, akkor sem tudnék neki nemet mondani, és attól tartok, akár a házasságom kárára is képes lennék erre. Hálistennek erre nincs és nem is volt példa.

A férjem a nővérével van így, szerencsére ő is jó fej.

Próbálj meg több kapcsolatot teremteni a testvéreddel. Biztos vagyok benne, hogy ő is így szeret, csak nem tudja kifejezni.

Ez igy jo. En is imadom az ocsemet amiota megszuletett. Sokat vigyaztam ra (o volt az elo jatekbabam :D ) es meg is maradt egymas fele ez a szeretet.

Ellenben a hugommal kapcsolatban ambivalensek az erzeseim sajnos...

28N

"De ő nem szeret úgy engem,mint amenyirre én :( "

A szeretetet nem lehet méricskélni.

A szeretet vagy van, vagy nincs.

Számonkérni meg pláne nem érdemes, hogy miért nem szeret annyira engem, mint én őt...

A szeretet éppen olyan mint a terhesség. Vagy van, vagy nincs. Nem lehet olyat mondani, hogy én terhesebb vagyok, mint te.