Hogyan dolgozzam fel a gyászt?

A testvéremnél 3 hónapja leukémiát diagnosztizáltak, 13 napja sajnos a szervezete feladta a küzdelmet 27 évesen. Egyetlen testvérem volt, nagyon közel álltunk egymáshoz, nélküle nem teljes az életem. Igazi nagytestvér volt, buliban megvédett a részeg fiúktól, ha valami problémám volt, ő mindig ott állt mellettem, és én is mellette... Gondolkoztam már azon is, hogy pszichológushoz fordulok. Az én szobám mellett van a szobája, minden nap elmegyek mellette, nincs az a perc hogy ne gondolnék rá, hogy nem a képeit nézegetném. Eszembe jutnak a közös emlékeink, és nem tudom abbahagyni a sírást. Annyira fáj ez az egész. A szüleim teljesen összetörtek, testvérem barátnője is vigasztalhatatlan. 13 napja nincs se éjjelem, se nappalom. Az az egy dolog vigasztal, hogy el tudtam búcsúzni tőle. A barátom mellettem áll mindenben, mindig számíthatok rá, de úgy érzem, hogy ezeket a dolgokat vele nem tudnám megbeszélni. Jelenleg nem tudom, hogy mihez kezdjek magammal, nem alszok, nem eszek, 4 kilót fogytam már. Nem tudom, hogy az a jobb-e ha beszélek róla másnak, vagy ha magamban sírom ki magam, amikor senki nem látja. Bocsánat, ha egy kicsit hosszúra sikeredett, de muszáj volt magamból kiírni a bánatom. 21L