Hogyan éreztessem vele, hogy nincs egyedül?
A bátyám mostanában "hibát hibára" halmoz. 22 éves, de nem dolgozik, itthon lakik, az egyetemet otthagyta. Nem segít semmit a háztartásba és nincs jövőképe. Lopja a napot, de nem szánalmas módon, csak nem csinál semmi olyasmit, amiért pénzt kapna vagy ilyesmi, csak olyan dolgokat, amikben a kedvét leli. Éjjel 2-ig, 3-ig kimarad, az egész napot álalussza, és ezt én sem nézem jó szemmel, pláne a szüleim... ők eléggé ellene fordultak, először csak azt éreztették vele, hogy nem értenek egyet az életmódjával és a léhaságával, most már viszont egyenesen ellenséges a légkör. Nekem sem tetszik az életfelfogása, de nem szeretném, hogy kitaszítva érezze magát (tudom, hogy rosszul érzi magát mostanság a családban, mert érzi, hogy a szüleim neheztelnek rá), és szeretném valamilyen módon visszaránatni őt az életbe. Egyszer belemerültünk ilyen témákba, és úgy éreztem, hogy a pökhendi viselkedése és a megsértődései hátterében az áll, hogy nagyon kétségbeesett és bizonytalan, és a szüleimben nem bízik meg (a szüleink elváltak és a bátyám ezt szerintem még mindig nem dolgozta fel), barátai pedig nem nagyon vannak. Szeretném, hogy tudja, én ott vagyok neki, de ez elég nehéz, főleg azért, mert tényleg én sem nézem jó szemmel, amit csinál.
egy 19 éves húg
válasza: válasza: válasza:Hasonló vagyok. A válaszom segíteni nem fog, csak írok néhány gondolatot, hogy beleláss egy hasonló ember fejébe. Nem tudok ismerkedni, szociálisan egy nagy nulla vagyok, nem voltak barátam hosszabb ideig, sosem volt barátnőm, a szüleimen kívül nincsenek emberi kapcsolataim. Jó ideje nem dolgozom, mert nem találok munkahelyet, ahol hosszú ideig tudnék maradni. Ritkán eljutok egy állásinterjúra, de kemény fizikai munkát helyeznek kilátásba reggeltől estig, semmi szabadidőm nem lenne másra. Dolgoztam már egész nap, nem bírom, hogy soha semmire nincs időm csak a munkán kívül, utálom, hogy soha nem tudok fellélegezni. Amúgy meg egy rossz munkás lennék. Semmit sem tudok olyan gyorsan, jól és talpraesetten csinálni, hogy a főnöknek megfeleljen. Sorozatos kudarcok után nehezen jelentkezek bármilyen állásra.
Szüleimmel élek, ők támogatnak amennyire tudnak, de már egyre nehezebben fogadok el bármit. Vissza szeretném már adni valamilyen módon, nem akarok egy szüleitől függő kisgyerek lenni ennyi idősen.
Mindenhez ügyetlen vagyok, sem ismerkedni nem tudok, sem munkahelyet keresni, sem élni. Nem tudom mit tanulnék szívesen, nem tudom milyen irányba induljak tovább. Mindig itthon vagyok, mert nincs kihez és miből menni, egész nap csak gépezek, vagy ha a szüleim itthon vannak, velük beszélgetek. A céltalanság és a folyamatos sikertelenség miatt utálok élni. Lenne néhány tervem, pl. szeretnék barátokat és egy barátnőt, de mivel nem tudok ismerkedni, erre semmilyen mód nincs. A másik tervem egy autó, de mivel nem találok munkahelyet, soha nem lesz pénzem amiből vehetnék. Itt elfogytak a terveim. A legrosszabb, hogy nem tudom mit tehetnék, életképtelen vagyok. 24/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!